Tájkép apró tüzekkel
Szeretem a halott dolgokat, mondja a tájkép. Ők nem
bánthatnak engem. A hadseregek elözönlik a sárga
mezők városait, és fölégetik azokat. Nincs elég hely,
hogy önmagunk lehessünk, mondják a katonák, átgázolva
a síkságon. Úgyhogy el kell tűnnötök az utunkból.
Szeretjük a túlélésünkkel kapcsolatos dolgokat: a levest például,
vagy a nyilakat – így lesz még hosszabb a fajok láncolata.
Aranybányák itt, taposóaknák amott. Háború, és a háború művészete,
háborús tájkép. Szabadítsatok meg a tárgyak uralmától,
mondja a festmény. Bízzál bennem, mondja a festék.
Még több terület kell. Tankjainkba ültünk, és eltapostuk
az ellenséget. Mindent háborús zajba és sárba tapostunk.
Akaraterő, lőpor, velőtrázó robbanás. Rózsaszín,
narancsszín, vörös, vörösről álmodó narancsszín.
Én vagyok a tűz, mondja a tűz. Az én testem meg temető,
mondja a tájkép. Isten hozott, mondja a tűznek a tájkép.
Arany testek a tűzvörös földön. Én meg sebeket festek.
Sírgödör, mondja az ember teste. Emberi test, mondja
a sírgödör. Öljünk meg mindent, mondja itt minden.
Elmaszatolt éjszaka, bepiszkolt pirkadat, láttam őket is
aláhullni. Földbe jut itt minden, apróra törve-zúzva.
Letörtük a szobrok fejét is, megfosztva a tájat
mindenféle jelentéstől. Elfoglaltunk mindent, a győzelem pedig
egyre biztosabb lett. A történelmet mindig a győztesek festik.
Tartsd hát nedvesen a festéket. Hidd el, van még mondanivalóm.
A múzeum
Két szerelmes elment a múzeumba, és megcsodálta
a kiállítótermeket. A férfi egy festményt bámult,
jó sokáig ott ácsorgott előtte. Mégis el kellett telnie
néhány percnek, amíg a nő rájött, hogy a férfi leragadt
a festmény előtt. S hogy pont az előtt a festmény előtt
ragadt le. A nő a férfi mellett állt, az arcát nézte,
aztán a festményen látható arcképet. Mit nézel?, kérdezte a nő.
Nem tudom, mondta a férfi. Szóval: nem tudta A nő először
csak bosszankodott, aztán unatkozott. A férfi az arcképet
nézte, a nő az óráját. Ez volt az a pillanat, amikor minden
megváltozott. Ettől a perctől közéjük férkőzött valami.
A férfi az arcképet nézte, de nézhetett volna egy káposztafejet
vagy cukorrépát is. Vagy egy sárgás-rózsaszínű valamit.
A férfi nem tudta elmondani, mit néz. Évekkel később se tudta
elmondani, mit nézett akkor, úgyhogy a nő elhagyta őt.
LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ fordítása
Richard Siken: New York City, 1967, amerikai költő, festő, filmrendező. Eddig két verseskötete jelent meg: Crush (Yale University Press, 2005), War of the Foxes (Copper Canyon Press, 2015). Itt közölt verseit utóbbi kötetéből válogattuk.
