Június 8. és július 3. között Soó Zöld Margit gyűjteményes kiállítása kapott helyet a Bánffy-palota földszinti kiállítótermeiben. 22 év után ismét egyéni kiállításon találkozhattunk a művésszel és munkáival.
A termekbe lépve különleges világ elevenedett meg előttünk, varázslatos lelki utazásra csalogatva a látogatót: rég elfeledett, zegzugos kolozsvári házak, Dubrovnik kanyargó utcái, Füzesmikola buja zöldjei, a dobrudzsai ősz aranyló barnái, a Duna-delta párás, súlyos levegője vagy a fogat vacogtató csíkdelnei tél szele vágott arcunkba. S legyen szó e lírai hangvételű tájakról, vagy a drámaibb töltetű, fekete-fehér tusrajzokról, a művész kézjegye összetéveszthetetlen, egyéni stílusa távolról felismerhető minden egyes alkotáson.
Soó Zöld Margit egyike azon kolozsvári művészeknek, akik bár a főiskolán festészetet tanultak, a hatvanas-hetvenes években mégis főként grafikáikkal váltak ismertté. A hatvanas évek monotípiái expresszív, szimbolikus töltetű képek, melyek a korszak modern törekvéseihez kapcsolódnak. Technikai, formai kísérletezés, és határozott, erőteljes tartalom jellemzi ezeket. S bár ez utóbbi tárlaton sajnos nem kerültek be a válogatásba, egyedi látványuk erősen beégett retinánkba korábbi kiállítások alkalmával. A későbbi, a hetvenes-nyolcvanas évek tusrajzai összetett, érett kompozíciók, amelyekben a művész visszatér a míves, kimunkált grafikai nyelvezethez a szerkesztés szigorúan ellenőrzött szabályait tartva szem előtt, melyeket néhol spontán, könnyed foltok lazítanak fel. E korszak terméséből több meghatározó képet is láthattunk: a Szilágyi Domokos emlékére készített Kényszerleszállást, illetve a Rekviem egy költőért alkotást, a Sors és jelkép című budapesti kiállításon is szereplő Kalitkát, vagy a kissé dekoratívabb vonulatba sorolható Napfa, illetve A víz csendje vagy a Genézis sorozatból származó munkákat.
Bár a művész grafikusnak vallja magát, pasztelljein és akvarelljein kiütközik tanárainak (Abodi Nagy Béla és Miklóssy Gábor) nevelése. A fekete-fehér grafikák virtuóz rajzossága és mérnöki precizitású szerkesztési elvei mellett a színes munkákon megmutatkozik Soó Zöld Margit színtani tudása, lelki érzékenysége és lírai beállítottsága. Ezek nagyrészt meditatív, önreflexív alkotások, melyekben a művész természetközelsége és természetimádata nyilvánul meg. A pasztellek finom árnyalatait ellensúlyozni látszik a kétezres évek újabb fekete-fehér grafikai vonulata, mely néhány szénrajz kivételével ismételt visszatérés a tusrajzhoz. Ám ezúttal már nem merev kompozíciós elvek szerint, hanem a gyökerek, ásványok és göcsörtös fatörzsek konkrét látványeleméből kiindulva, az alkotási folyamat egy absztraktabb irányba tolja el a vonalat, a formát. Az ábrázolt forma természetből való közvetlen kiemelése, és az egyszerűsítő grafikai nyelvezet a természettel való mély és hosszú távú kapcsolatról, illetve annak nagyon alapos megfigyeléséről vall.
A meditatív munkák sorához tartoznak az utóbbi évek felhőábrázolásai is, melyek a művészi inspiráció és erő megújulásáról tanúskodnak az elmúlt időszak testi és lelki nehézségei ellenére. Bár a kiállítás e lírai tájábrázolásoknak köszönhetően kissé nosztalgikus színezetet kapott, a művészt ismerve felfedezhettünk magunknak egy kis rejtett humort, játékosságot is a képekben. Nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy a tárlat apropója Soó Zöld Margit 85. születésnapja. E közös ünneplés örömére fia, Soó Zöld Balázs, illetve közeli barátja és pályatársa, Unipan Helga kurátor kitartó munkáját dicséri e színvonalas kiállítás, melynek folytatását várjuk a közeljövőben!
