"a Minden és a Semmi fölött"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 15. (701.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZALÁN TIBOR
Az üres hely
Demeter Zsuzsa
Engem az íróasztalom szocializált – interjú Centaurival
SERESTÉLY ZALÁN
királyi magtár
Hans Bergel
A novella
Sigmond István
Negyedíziglen
Nagy Attila
Reményik Sándor halálának pontos körülményei
Solymár András
Szalonpunk
Haklik Tamás
Black Jack (II)
BENE ZOLTÁN
Öregek, fiatalok
Tamás Dénes
Az élő ház
Szőcs István
Hírük, nevük – és hírig-azgatóik
Papp Attila Zsolt
„Kik nőt vesznek, mint egy szép állatot”
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak
Antal Balázs
Fanyar dalok könyve
Pap Ákos
Amikor a pokol ajtaja bétevődik
Demeter Zsuzsa
Témák és tabuk a harmadik Korunkban
Jakabffy Tamás
Nyári Teremtés
Túros Eszter
Tűzzel festők
 
ZALÁN TIBOR
Az üres hely
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 15. (701.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.


 

Mire elérem üresen maradt helyedet

te már messze leszel Mert a Nappal

kelsz és lefekszel a csillagokkal                  Mire

elérem üresen hagyott helyedet           Nem sírok

a férfiak ilyenkor nem sírni szoktak

Sokáig nézek messzire valahova mindegy

mint a vak indiánok háttal az iránynak

amerre te elmehettél   A leanderek hallgatnak

fehér és vörös ruhás koszorúslányok

egy elmaradt esküvésből vagy egy

készülő temetéshez         Mitől tarthat

egy élet egy hónapig és mennyi a hónap

ha élet                 Meddig rágja még magát

agyamon keresztül az Isten      A szavak

melyek még valamit kifejezhetnének

szájpadlásomra ragadtak fel     Elárvult

helyeden sem tudnék pár mondatot

elmondani a hiányról   Álmomban patkány

futkározott gerincemen De meglehet nem csak

álmodtam mert a patkány most is itt

ücsörög ágyam sarkában Pislog    S a hátamon

merő vér az ingem               Az ablakon túlról

benéz a vak indián válla fölött ezüsthíd

A tengertől fölvezet egészen a bevert pofájú

holdig                 Aki azon elindul nem ér oda

soha mondja         Mire elérem ürességben ázó

helyedet már nem fogok emlékezni arra miért

törekedtem oda Nem fogok rád sem emlékezni

Pedig sokáig ott álltál az erős szélben és kiáltoztál

valamit felém       Mire elérem ürességtől

szétdúlt helyedet már nem tűnik fel hogy üres

a hely s hogy abban az ürességben szétzeng

a múltam      Nem volt ott és nem lesz ott senki

legyint a vak indián       És nem voltál

semmi és nem is leszel semmi bólint a vak

indián És háttal áll az iránynak amerre te

elmehettél     Az ezüsthídon hold felé surranó

patkány üvegkoponyájában összekoccannak

a jégkockák

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében