"a Minden és a Semmi fölött"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 15. (701.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZALÁN TIBOR
Az üres hely
Demeter Zsuzsa
Engem az íróasztalom szocializált – interjú Centaurival
SERESTÉLY ZALÁN
királyi magtár
Hans Bergel
A novella
Sigmond István
Negyedíziglen
Nagy Attila
Reményik Sándor halálának pontos körülményei
Solymár András
Szalonpunk
Haklik Tamás
Black Jack (II)
BENE ZOLTÁN
Öregek, fiatalok
Tamás Dénes
Az élő ház
Szőcs István
Hírük, nevük – és hírig-azgatóik
Papp Attila Zsolt
„Kik nőt vesznek, mint egy szép állatot”
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak
Antal Balázs
Fanyar dalok könyve
Pap Ákos
Amikor a pokol ajtaja bétevődik
Demeter Zsuzsa
Témák és tabuk a harmadik Korunkban
Jakabffy Tamás
Nyári Teremtés
Túros Eszter
Tűzzel festők
 
SERESTÉLY ZALÁN
királyi magtár
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 15. (701.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

I. (állat)

 

hajnal vagy

más is

csak túl szétzárt rekesz

iszapban állat

iszapban neszez

inkább csak ne nézd

inkább csak ne ezt

inkább most nem fél

inkább most nem veszt

csak nincs mit

csak nincs itt

iszapban neszez

inkább csak ne nézd

inkább csak ne ezt

 

nem segíthetsz úgy sem

nincs kötél elég

s az ingovány

megmérte már

mit veszítene

ha önvizét

megoldaná

 

 

 

II. (akinek nem lehetsz)

 

öröklődik-e – nem tudom

hogy állat moccan

élő hús mélyén

szájfenékráknak hívják

ott találod

mosogatás közben

ott találod

mintha mindig is

ott lett volna

ott találod

nyelved hegyén

 

nyelved aszalt gyümölcs

csak Bagdadban szárítják

ilyen kérgesre a fügét

hogy késleltetné

a ritkás élvezetet

langy mélye

petyhüdt

királyi magvakat rejt

nyelved aszalt gyümölcs

nyelved királyi magtár

 

állatnak nem lehetsz apja

állat akinek nem lehetsz apja

állat mind aki nem hajlong magvadért

ó király

állat aki fél hogy kiejtenéd

aki fél hogy kiejtenéd

vagyunk

aki szuszog és fél és puha

fenéken elkaparja testét

vagyunk aki szuszog és fél

vagyunk és fogynak az esték

 

nyelvemmel

a nyelvem tapogatom

csikorognak zaccos üregében

főleg a kövek főleg a csillagok

nyelvemmel

a nyelvem tapogatom

nyelvem apám nyelve

nem lehettem állat

talán állat lakik benne

 

 

 

III. (apja)

 

a kórházban

már csak írt.

jól állt neki

ez a szűkszavúság

ahogy ideges betűi alatt

a papír moccanta

a néma arc moccanásait

a becsatornázott nyelőcső

az orron át a garatig

 

az ápolónők azt hiszem

irtóztak tőle

vonástalanná arcát

hiába varrták

fogait utolsó szálig

hiába tépték

mert bádogdob volt

az én apám teste

horpadások

rozsda

a beste szégyen

hogy végül elárvul

minden

akármi

hogy a ledobott játék

megvon

nem felejt

mert bádogdob volt

az én apám teste

klór lengett iszonyat felette

s néha kényes pontossággal

mintha méla angyalkák: csak éppen

mellényomták a tűt

a szürkületi fényben




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében