"Milyen erős az üresség szaga!"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 16. (702.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A lassú süllyedés veszélye
Boka László
Félnótás könyvgyűjtő vagyok” - beszélgetés a 60 esztendős Monok Istvánnal
Michael Krüger
Versek
Hajdú-Farkas Zoltán
transsylván 1.
Haklik Norbert
A sörhab alatt
Hornyák Balázs
Én-idegen
Nagy Hilda
Megengedő kötőszó
Gothár Tamás
Versek
Albert-Lőrincz Márton
Törtarany. 50 haiku
Erdős Katalin
Elfelejtett fehér selyem zsebkendő
Szakács István Péter
A karosszék
Gömöri György
A megszűnő Nagyvilágtól az újabb „hírünk a nagyvilágban”-ig
Csontos Márta
Versek
Szőcs István
A bennfentesség műhelytitkai
Jakab-Benke Nándor
Az életmű kapujában – pár mondat Michael Ciminóról
CSUSZNER FERENCZ
Ódzsa-album
Horváth Előd Benjámin
Heterogén egység
Tamás Dénes
Követve egy melóst
Demeter Zsuzsa
Olvasókban rejlő irodalomtörténet
Jakabffy Tamás
Herr, wie lange...
SZEKERNYÉS JÁNOS
Szobrokká szervesített tárgyak
 
Tamás Dénes
Követve egy melóst
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 16. (702.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.


András László: Világos indul, MŰŰT Könyvek, Miskolc, 2016.

 

 

Cigiző alak látható a szürkeségben egy bérház udvarán András László frissen megjelent verseskötetének a borítóján. Fent a hold világít, és nem tudjuk, kora reggel van vagy már késő este, a melósunk (annak képzelem el ezt az alakot) munkába indul vagy épp onnan érkezik. Nem tudjuk, hogy a végén vagyunk vagy az elején.

 

„Világos indul, és lépésről lépésre sötétebb lesz” – olvashatjuk a kötet Sakkfeladvány címet viselő, egyetlen egysorosát, ami nemcsak a kötet formai, hanem tartalmi szerveződését is pontosan kijelöli, hiszen minek másnak, mint az életnek lehetne az allegóriája. De ha világos az irány, honnan a feladványjelleg? Ha az anyák lovaglóülésben a sír fölött szülnek, ahogy Beckett mondja a Godot-ban, mit kell még megérteni? Hát az életet, sugallják a kötet versei. És ezt nem heroikusan, patetikusan, hanem úgy, mint egy melós a bérház udvarán, cigire gyújtva: egy picit megfáradva, lestrapálva, de mégis bölcsen, szelíden.

 

Ugyanis ez az alaphangoltsága a kötet verseinek. Semmi cécó, semmi túlsrófolt líraiság, teljesen prózai ez a visszafogottan intellektuális versvilág. Néhány motívum átível a verseken: folyók, a hold, az álmodás, a mindennapi élet helyszínei, néhány városi törmelék. Ezekből épülnek fel a versek, szinte mindegy alapon, mert nem az anyag, az ábrázolt világ avatja jelentőssé a verseket, hanem az a mindegyik versben ott lévő csavar, felismerés, ami a legnehezebb kérdések közelébe lök. Mert hiába tartanak a sötétbe a lépések, azt sohasem szabad elfelejteni, hogy mindez a világosból indul, aminek fénye, ha megtanulunk rákérdezni, a legsötétebb helyre is elkísér bennünket. Ez a fény derengi át András László verseit, az elsőtől az utolsóig, aki az Egy medvekutató feljegyzései című kitűnő regénye után megint értéket teremtett.

 

Jó végigkísérni az útján a melóst, jó olvasni a kötet szerethető verseit.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében