"akarják, vegyél mindig másik maszkot"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 18. (704.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ballada éjjel
SZÉKELY FERENC
„A kaland az életem tartozéka” - beszélgetés a 75 éves Cseke Gábor költővel, íróval, szerkesztővel
Donal Ryan
Amit megtudhatunk (All We Shall Know)
Tamás Dénes
Versek
Csontos Márta
Versek
MÁRTON EVELIN
Csen csenbasi
OZSVÁTH ZSUZSA
Novellák
Szén Benjámin
Versek
Élő Csenge Enikő
Versek
Szőke Olivér
Versek
ŞTEFAN MANASIA
Daniela
Szőcs István
„Egymaga fele a teremtésnek?”
Lovász Krisztina
Nyestes
Kántor Lajos
Szelek és vitorlák
Czakó Gábor
Az idő és a Van
Papp Attila Zsolt
Európa, te műkincsekkel süllyedő hajó
GYŐRFI KATA
Mindenki oda jár vakációzni
Király Farkas
Kolozsvári ponyvaszpotting
MOLNÁR ZSÓFIA
Feljegyzések a kulcslyukból
Abból, amink most van
Jakabffy Tamás
A zene – és a körülmények
Zakariás Ágota
Conti-mentális terek a Bánffy-palota pincéjében
 
HORVÁTH BENJI
Ballada éjjel
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 18. (704.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.


 

Ez az éjszaka hány ezredik,
közelebb az ötbillió éves csillagos ég,
szerettem volna megszámolni,
percenként hány test esik, amikor kitárul
a sűrű, izzó sötétség. Ez az éjszaka fárasztó,
és én eljutottam 2000-ig, nincs ott semmi,
csak a vesszők és a kutyák, suhintás, ugatás,
szamártövis az útfélen, vakság, molyok,
én vagyok ott, és nincs időm reggelig.

 

Hány miriádra bomlok fel megint.

 

Ez az éjszaka is hányszor körbevitt
trigonometriától oktogonig, ahogy a halálból
a növény kitüremkedik, és a vizet az ég
visszaadja a földnek, és a felköhögött vér
elfelejti magát. Hány kilengés
határozza meg pályáját egy pulzáló szervnek,
hány bolygó kell a hangoláshoz, hogy megszólalj,
szemálomszárny, torokágidő. Hány ének
rezonál a féreg gyomrában.

 

Szerettél élni 2000-ig? Én akkortájt
nem szerettem, csalódott voltam, érzemileg
gyenge. És a felszín alatt gyűlt a düh,
míg a felszínen lassan elhallgatott Isten.

 

Hány másodpercet megettem, és gyűlöltem
őket, hogy gondolni mertek értem. Nélkülem.
Álmodom álmom: halál háta, újszülöttek himnusza,

ez az éjszaka hány miriád éjszaka hiánya,
a halottak hányszor térnek vissza? Hány árulás,
hány kakas, hány liter vér csapolható le
egyetlen testből a félelemnek? Hány végtelen
hány partján vacogsz kényszeredetten,
amíg egy régi, külső hang megszólal legbelül.
Nem elringatni jött, csak bökni egyet feléd. Itt van még.

 

Szeretném én 2000-ig, és tovább,

 

nem fegyver, nem paizs, ez egy másik világ,
nem anyag, ami visszavonhatatlan, nem ez
az éjszaka, a percenként, úton-útfélen kitáruló,
izzó lepkeszárnyak, ötbillió év, szeretném,
egyre közelebbről, az idő után, a gyomromban,
a csillagos égen esik és kileng, suhan és ugat,
nem sodorja semmi, végre feltétel nélkül
kigyúlhat és kialuhat.

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében