"akarják, vegyél mindig másik maszkot"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 18. (704.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ballada éjjel
SZÉKELY FERENC
„A kaland az életem tartozéka” - beszélgetés a 75 éves Cseke Gábor költővel, íróval, szerkesztővel
Donal Ryan
Amit megtudhatunk (All We Shall Know)
Tamás Dénes
Versek
Csontos Márta
Versek
MÁRTON EVELIN
Csen csenbasi
OZSVÁTH ZSUZSA
Novellák
Szén Benjámin
Versek
Élő Csenge Enikő
Versek
Szőke Olivér
Versek
ŞTEFAN MANASIA
Daniela
Szőcs István
„Egymaga fele a teremtésnek?”
Lovász Krisztina
Nyestes
Kántor Lajos
Szelek és vitorlák
Czakó Gábor
Az idő és a Van
Papp Attila Zsolt
Európa, te műkincsekkel süllyedő hajó
GYŐRFI KATA
Mindenki oda jár vakációzni
Király Farkas
Kolozsvári ponyvaszpotting
MOLNÁR ZSÓFIA
Feljegyzések a kulcslyukból
Abból, amink most van
Jakabffy Tamás
A zene – és a körülmények
Zakariás Ágota
Conti-mentális terek a Bánffy-palota pincéjében
 
Zakariás Ágota
Conti-mentális terek a Bánffy-palota pincéjében
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 18. (704.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.


Negyedik alkalommal hívtak minket szobára a Mimesis Fesztivál művészei, ezúttal a Bánffy-palota pincéjébe. Az Origo Kulturális Egyesület és a Kincses Kolozsvár Egyesület együttműködésében szervezett egyhetes művészeti fesztivál tavaly még az évek óta elhagyatott Contiban (egykori New York szálló) érhette meg a harmadik kiadását. Ki is nőtte magát a kezdeményezés, a kezdeti ad hoc jellegű szerveződéshez képest, tavaly már egy letisztult koncepcióra válaszoltak a kiállító művészek. A 2013-as első kiadás még inkább baráti kezdeményezésből született, akkor tizenegy művész kapcsolódott be a szinte rekordidő alatt megvalósított projektbe. Azóta folyamatosan vontak be a szervezők új alkotókat, idén mintegy huszonnyolc művész állította ki munkáit. Áttekintve a művészek névsorát, örvendetes, hogy az előző évekhez képest idén újabb román alkotók jelentkeztek a felhívásra.

 

A Conti kiállításainak sikere részben a használaton kívüli szálloda tereiben rejlett. A tereket szobáról szobára járva, ugyanúgy fedeztük fel, mint a kiállított munkákat. Az újdonság varázsa a Bánffy-palota félhomályos pincelabirintusában is hat, hiszen egy sokáig nem használt térről van szó, amelyet csak néhány hete vontak be a kiállítási forgalomba Antik Sándor Víziók a sötétben című kiállításával. Ilyen értelemben tehát a Bánffy-palota pincéje is nagyon jó választás, hiszen kiváló terepet biztosít a kísérletezéshez. A kiállító tér itt is ugyanolyan fontos, mint a kiállított tárgyak. A Contihoz hasonlóan maga a kiállító tér, a Bánffy-palota pincéje is kiállított tárgyként működik.

 

A pince adottságai folytán alkalmas arra, hogy némileg elkülönítve, mégis egymással összefüggésben mutassa be az alkotásokat. Tavaly a szervezőkkel sokszor beszéltünk arról, hogy csak a Conti tereiben jöhetett létre a közös kiállítás, hiszen annyira különböző habitusú alkotókról beszélhetünk. Egy szoba, egy tér, egy alkotó – ha nem adott ez a megjelenési mód, a csoportos kiállítás sem jöhetett volna létre. Ezt szerencsére az idei kiállítás megcáfolja, a közös térben való megjelenés ugyanakkor új összefüggésekre is felhívja a figyelmet: éppen az idei témákra, a kultúrák áramlására, a társadalmi változásokra reflektáltak a kiállított munkák. Néhány személyesebb jellegű alkotás mindemellett valóban megköveteli a fokozott intimitást a térben, ezt a pince labirintusának zártabb terei biztosítják. A pince nyirkossága nem kedvez a grafikai alkotások, festmények vagy fényképek kiállításának, kiválóan alkalmas viszont installációk kialakítására. Részben ennek is köszönhető, hogy az alkotók többsége helyspecifikus installációkban gondolkodott, a munkákat kifejezetten erre a kiállításra készítették el.

 

Valamilyen formában minden évben reagálnak az alkotók a hely korábban betöltött funkciójára. Ugyanakkor persze rengeteg szabadságot ad a kiállító művészeknek, hogy egy ilyen térben állíthatnak ki. Sokat elárul a művész habitusáról az is, hogy ki milyen termet vagy üreget „foglal” a munkájához. A helyfoglalás a kiállítás előkészítésének továbbra is egyik leghangsúlyosabb része marad.

 

Az alkotók a korábbi évekhez képest átláthatóbb, könnyebben befogadható kiállítást hoztak létre, amihez az egységesebb tér mellett talán a résztvevő művészek számának csökkenése is hozzájárult. Az idén is rövid idő alatt létrehozott pop-up kiállítás improvizatív jellege ellenére (vagy éppen ezért?) élményszerű tárlat jött létre.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében