"lehet a rajzon újra ősz"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 19. (705.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A nem, a hiába és ami azt követi
Elek Tibor
Útközben, külső és belső otthonok felé - beszélgetés Ármos Lóránddal, Bálint Tamással és Farkas Wellmann Évával
NICHITA STĂNESCU
Nyolcórai tűnődések
MIRCEA DINESCU
Dal lámpaoltáskor
ANA BLANDIANA
Alig kezdtem megszokni
Andrei Fischof
Versek
Pomogáts Béla
Számvetés a történelemmel
Eszteró István
Tíz ujjamból kinövő (Szonettciklus)
Haklik Norbert
Példabeszédek egy bákói liftaknából
Bihari Csilla Rozália
Nagypénteki tragédia
Gál Hunor
biodizájn
Sánta Miriám
Versek
HORVÁTH BENJI
Kedves Olvasó,
Váradi Nagy Pál
A túra
Medgyesi Emese
Tacet
Szőcs István
Jegyzetek – megint divatba jött témákról. Alíz és a történészek Tündérországban
Bakk Ágnes
A magyar ugar nem a vadnyugat
GYŐRFI KATA
Még a nézők megérkezése előtt kezdődik el
Fried István
Mikor alkalmi, mikor alkal­matlan a vers?
Balázs Imre József
Szabad
Erdős Katalin
Hegedűk lelkén
Időtlen bújócska
Jakabffy Tamás
Cso-cso-szán és Muti visszatér Milánóba
Túros Eszter
Free Camp 2016
 
Karácsonyi Zsolt
A nem, a hiába és ami azt követi
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 19. (705.) SZÁM – OKTÓBER 10.

Az irodalom, annak kedvelői és létrehozói számára sem teljesen egyértelmű, hol is van az irodalom, a világirodalom vagy egy adott nemzeti irodalom központja, egyáltalán – beszélhetünk-e központról, fővárosról, vagy csak fontos helyek vannak, egy többé-kevésbé áttekinthető térképen?

 

Még nehezebb a helyzet, ha az irodalomnál tágabb fogalmakról, például a kultúráról kívánunk szólni, arról, hogy adott régiónak mely városok a legfontosabb központjai. Nem könnyű válaszolni, ha Románia területén belül tekintünk szét, és még nehezebb dönteni, ha egész Európát szemrevételezzük.

 

Mégis az európai kultúrkörökön belül évek, évtizedek óta létezik egy játék, amelyben a kérdés, ha ideiglenesen is, de eldől. Ezért lett a lengyel Wroclaw (Breslau) kulturális főváros az idén, ezért lesz 2021-ben Temesvár (Timişoara, Temeswar) az európai kultúra kitüntetett helye.

 

E kulturális téren zajló játék hasonlít az olimpiához, ahol, mint tudjuk: a részvétel a fontos. Elég, ha Sepsiszentgyörgy példájára gondolunk, arra a tervre, amely az egész régiót kívánta a figyelem középpontjába helyezni. A széttartó erők közös nevezőre hozása megmutatta, milyen jelentős változás, fejlődés tapasztalható a kultúratámogatás terén, ami nem csupán gazdasági szempontokon múlik, de az egymást is támogató, erősítő értékek egységgé formálásának kérdése is. A közös célra figyelő erők hatékonysága okán nyerte el méltán Temesvár a megtisztelő címet.

 

Kolozsvár pedig? Hiába is küzdöttek oly sokan, ha valahol, mélyen, az alapoknál sokak számára még mindig nem fontosak az évszázadok során éppen itt létrejött értékek. Összes erényei ellenére a kolozsvári csapat úgy lépett a döntőbe, hogy éppen a „kulturális olimpia” mezét nem tudta magára ölteni, mert a meglévő és felmutatott értékekre a meglevő, ám fel nem vállalt értékek árnyéka vetült.

 

Ezután (a kulturális főváros tervének kidolgozói is ezt kívánták jelezni) nem marad más, mint bizonyítani: nem azt, hogy versenyképesek vagyunk (ehhez, szerencsére, nem fér kétség), de azt is: tényleg akarunk versenyezni, és ehhez egy egész város szurkol nekünk.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében