Hajdu Szabolcs Délibáb című filmje után nem gondoltam volna, hogy hamarosan újból a magyar puszta rejtelmeit láthatjuk széles vásznon. Igaz, Gigor Attila Kút című alkotása inkább Magyaroszág nyugati szegletébe kalauzol minket, de a Kisalföld is alföld. Innen már nincs messze a határ, de valamiért mégis az a néző érzése, mintha egy kietlen autópálya alig látogatott sarkában zajlana a történés, ráadásul rekkenő hőségben. De a kietlen autópálya melletti lerobbant benzinkúthoz is mindig jön egy áruszállító, aki hoz ezt-azt: cigit, kaját és rengeteg felest. Majd jön egy anya (Udvaros Dorottya), és elhozza a huszonéves fiát a kútra, mivel a fiú, Laci, úgy döntött, hogy inkább az apjával szeretne élni egy darabig (bár kisgyerekkora óta nem látták egymást). Jankovics Péter, a fiú szerepében, kimért, sokat megélt fiatalembert testesít meg, akinek több rejtett tehetsége van, és az a típus, akit a titokzatosságáért szeretnek a lányok. Apja alkoholista, és mikor a volt felesége és fia megérkezik, épp mintha saját sírját ásná. Igazából senki nem érti, hogy mégis miből tartja fenn a benzinkutat, amikor odabent minden dohosnak és réginek tűnik. A kút mögött álló házában is láthatólag ugyancsak ezer éve nem volt takarítva. A fiú mindezek ellenére maradni akar, még úgy is, hogy az apja nem engedi be a házba, hanem csak a garázsba; Berta, a régi autója mellett altatja.
Aztán egyik nap megáll egy mikrobusz két verőlegénnyel és négy prostituálttal, akik épp Svájc fele tartanak. Az egyik „lányszállító”, akit az erre a szerepre termett csupaizom, kopasz és nem épp gyöngéd Horváth Csaba táncos-koreográfus alakít, már korábban is ismerte a kutast, és egy tranzakciót bonyolítana le vele, de a tranzakció tárgya valamiért nem akar megérkezni, és ráadásul „valami megrágta” mikrobuszuk gyújtóját is. A néző azt gondolná, hogy most biztos beindul az akció, de nem. Ez a nyújtottság jellemzi a filmet szinte a legutolsó húsz percig, mikor tényleg beindul minden, de az első gyomorforgató jelenet után inkább már paródiának tűnik az egész. A túlzottan elnyújtott feszültség visszaüt, és nem ezért ég bele a retinánkba ez az alkotás.
De akkor miért? Elsősorban a látványa miatt: bár az egész filmet egy helyszínen vették fel, de az mintha egy univerzum lenne. Pater Sparrow tervezte meg, ennek köszönhetően a benzinkút mintha Amerikából és a magyarországi hetvenes évekből egyszerre csöppent volna ide. És emiatt valóban úgy érezzük, mintha mindentől messze lenne (egy régi reptér helyszínén forgattak, mivel annak közelében volt a legkevesebb zavaró látványelem). A színészek alakítása is megragadó: elsősorban a már fentebb említett Jankovics Péter, aki nem túl keresett filmszínész (hanem különböző független társulatokban játszott eddig, mint például a nemrég megszűnt Szputnyik Hajózási Társaságban), de most hibátlanul elhittünk neki mindent, például, hogy beleszeret az egyik prostituáltba, annak ellenére, hogy az nagyon felszínesnek tűnik – de Jankovics az elveihez hű szerelmes férfit alakítja, aki mindent megtesz kedveséért. A fiatal prostituált lányt alakító Kurta Niké is kitesz magáért: karakterében folyamatosan jelen van egyfajta vadság és örök tinédzserség, ami teljesen kizárja, hogy a báj bármiféle alakzatban megjelenjen a viselkedésében, valamiért mégis mindenki őt szereti a legjobban. Állítólag gazdag lány volt valaha, aki csak figyelemfelhívásból szökött meg otthonról és állt be prostituáltnak – de ez a háttérsztori azért kevésbé hihető eleme a filmnek. A többi prostituált szerep inkább közhelyekre épít, de pont ezért hihetőek: Trokán Nóra a szépséges, túlcicázott közönséges cigánylányt alakítja, aki midenkinek visszavág. Pokorny Lia a kéthetente kijáró anya, aki csak így tudja megkeresni kenyerét, hogy eltartsa gyerekét. Látszik, hogy ő nem élvezi annyira ezt a dolgot. És ott a folyamatosan komoly horvát lány, aki fenyegetően néz Horváth Csabára, mikor az másnap „sem tudja” megcsinálni az autót. Kiderül persze, hogy nem ok nélkül. A legmegfejthetetlenebb figura az alkoholista apa, Kovács Zsolt alakításában, aki talán még a valóságban tapasztalhatónál is eltúlzotabban önti magába a kisüveges műfeleseket. Soha nem lehet tudni, hogy kinek az oldalán áll: nem örül túlzottan a fiának, még a „látogatóknak” is elmondja, hogy a fia rájött, hogy nem valami, hanem ők vágják el minden reggel a kábelt. Majd hirtelen előbújik belőle a gyengéd apa, aki a legjobbat szeretné a fiának – saját maga után. De miközben a mini szerelmi történet és a családegyesítés másfél nap alatt lezajlik, még mindig nem tudjuk, hogy a főszereplők mire várnak, annak ellenére, hogy a lányok „parlagon” heverése nem csak súlyos kiesést jelent a cégnek, hanem a talpas erőszakos sofőr még a főnökének is tartozik pénzzel és magyarázattal, és ha nem szolgáltatja be, akkor ez volt élete utolsó fuvarja. Végül a főnök is megjelenik, a film utolsó tíz percében, és valóban olyannak tűnik, mint ahogy a lányok elmondták: kicsit mindegyiknek a szeretője, bibliai példázatokkal traktál mindenkit és nagyon igazságos, legalábbis annak próbál tűnni. László Zsolt alakításában a jól fésült futtató szerepe viszont valahogy sántít, igaz, nem derül ki, miért, mert előbb ér véget a film.
A történet mitikus szereplője a nyomorék, sánta Zoli (akit Tzafetás Roland alakít rendkívül hitelesen): időtlen idők óta ott van a kútnál az öreg mellett, és amióta a fiú megérkezett, folyamatosan egy balladisztikus történetet mesél, amelynek egy harci kutya és hűtlen gazdája a főszereplője. Nem igazán érthető, hogy kiről és miért meséli ezt, a történet vége sem olyan csattanós, bár a film legvégén neki köszönhető a leginkább szívbemarkoló jelenet – de jelenléte belengi a film hangulatát.
Igazából minden hozzávaló megvan ahhoz, hogy Gigor új filmje felülmúlja A nyomozó című nyolc évvel ezelőtti, magyar viszonylatban kasszasiker alkotását, de valami hiányzik: a folyamatos feszültségkeltésbe beletesped a néző, mire minden elkezdődik, addigra inkább már saját paródiájának látjuk az alkotást. Igaz, ennek köszönhetően is lehet szívből nevetni. Viszont nemcsak ezért érdemes mégis megnézni, hanem mert Gigor mégis egy olyan hangot talált meg, amely ritka a kortárs magyar filmek között: könnyedséggel és rejtett humorral mesél, ami azt sugallja, hogy egy elhagyatott benzinkúton is minden csoda megtörténhet, és azokat túl is lehet akár élni.
Kút, színes magyar film, 97 perc, 2016. Rendező és forgatókönyvíró: Gigor Attila. Operatőr: Herbai Márk. Vágó: Kiss Wanda. Szereplők: Jankovics Péter, Kovács Zsolt, Trokán Nóra, Kurta Niké, Tzafetás Roland, Pokorny Lia, Pusztai Ferenc, Udvaros Dorottya.
