Idén tizenkettedik alkalommal rendezte meg szeptember elején a Hargita Megyei Kulturális Központ a csíkszeredai Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkokotótábort. A Botár László képzőművész szakmai vezetésével zajló alkotómunkában idén négy országból érkeztek megívottak, Szathmáry Lóránt és Lőrincz Ágnes Németországból, Fazakas Csaba Ausztriából, Gál Lehel, Incze Mózes, Lehel Endre, Mikó László és Schwarz Volker Magyarországról, illetve Constantin Grigoruţă Romániából.
A Szakszervezetek Művelődési Házának szocreál környezete nemcsak jellegzetesen urbánus alkotótérként funkcionál, hanem gyakran olyan kapcsolódási lehetőségeket is teremt a különböző helyszínekről érkező művészek munkáival, melyek egy-egy Free Camp kiállítás kötőanyagát is adják. A városi környezet természetszerűleg leválaszthatatlan a Csíkszereda kellős közepén történő művészetről, de hogy ezek milyen viszonyban vannak egymással, az mindig változik a résztvevők, a hangulat függvényében.
A szabadság és nyitottság szellemében megszervezett Free Camp nemzetközi alkotótáboroknak talán legfontosabb karakterjegye a sokszínűség. A résztvevő képzőművészeknek, ha a kétdimenziós vizuális kifejezésmódhoz többé-kevésbé alkalmazkodniuk is kellett, semmiféle egyéb kötöttséggel nem kellett számolniuk. Adott volt a lehetőség, a hellyel, Csíkszereda szűkebb és tágabb környezetével való találkozásnak a lehetősége, a máshonnan érkezett, más-más iskolákon edzett alkotókkal való érintkezésnek a lehetősége, ugyanakkor bő egy hét, amely kizárólag művészetről, alkotásról szólt. Összességében elmondható, hogy ezúttal is baráti hangulatú alkotótábort sikerült szervezni, egyre több ismerős névvel, egyre több visszatérő vendéggel. Ugyanakkor a tábor nemzetközisége mintha kissé szűkülne az utóbbi években.
Idén a megyeháza galériájában megrendezett táborzáró kiállításon a gesztusok kerültek előtérbe, a pontosan kijelölt határokon belül mozgó dekoratív gesztusok, vagy éppen a terepen már ismerősen mozgó, a helyhez mégis reflexszerűen, gesztusosan közeledő alkotók játékos megnyilvánulásai, a rutinosan képre vitt, mégis intenzíven megélt gesztusok, a képek síkját szétfeszítő, háromdimenziós folyamatok. Egy ilyen képi környezet pedig erőteljesebbé teszi azokat az alkotásokat, ahol a festőiség, a különböző textúrák és mintázatok, a fények és árnyékok változó dinamikája válik főszereplővé.
