Majdnem tökéletes öröm
(O fericire aproape perfectă)
Mennyi jóság van egy neurózissal megvert évszakban.
És a húsa is itt van velünk csak a kék felhőktől
kissé feszélyezett. Kimegyek a kórház udvarára
kilépek a kapun tíz lépést teszek visszafordulok.
Ez az: majdnem tökéletes öröm.
A zöld városból hamarosan egy csomó fekete
suttogás érkezik.
Térképek között
(Printre hărţi)
Kevés szép vers van a nagypapa fejében
a lóhere közt szétgurulva nagyon kevés.
Csak egy hasznavehetetlen háború amelyben
senki sem kérdi ki él még
csak egy konvoj lélegzete ahogy befúj
térképek közé. És az ő történetét ismerik
mind a gyerekek és a mező amin játszanak
fekete lett.
Majdnem levágott kezekkel ülök a házban.
Kevés szép verset ismerek már.
Okosan egy keddi napon
(Deştept într-o marţi)
Ő okos volt egy keddi napon
(a felhőpamacsok mint valami gyulladt tüdők
jól elvoltak ott fent) – ne gyere velem Vanea,
ne gyere!
Inkább menj le a völgybe ahol a malom dünnyög!
Menj és nézd meg!
Feltaláltam egy új poétikát a keddnek
nevezett nap előtt zsebredugott kézzel járva
gyakorlom. Szombattól hétfőig bolondot játszom.
Ily módon egy személyes névmás örömmel víz alá
nyomja a verset.
Yorick a fehér lapról
(Yorick din pagina albă)
Szegény yorick alszik bíborszín esők alatt. A jó
családok minden tagja lefényképezkedett vele.
S most amikor ősz jön és a szemembe vágják:
bűnös vagy! csak neked nincsenek onnan fényképeid –
bezárkózom a házba és egy szót leírok. A szó
a fehér papíron forrni kezd.
Örök ideiglenességek
(Veşnicii provizorii)
A város mellett halad el az univerzum
egyre bomlottabb gesztusaival.
Épp most tartok a kezemben
egy törött fényszórót és egy csomót.
A rekkenő hőség a vándorlások miatt
hasznavehetetlen évszakokba fulladnak
a gólyák mária melleiben. Valaki azt
mondja hogy a fantasztikum a versnek
nem dimenziója (minden
bogáncsból filozófus lesz) – mindaz
amit tudok ez a vércsík melyben
a tűrés ablakszemei nyílnak.
Nem mondok köszönetet
(Nu spun mulţumesc)
Egy domb piros ablakai fekete ég alatt.
Lehet azt akarod hogy menjünk a dombra
almákra látunk az ablakokon át.
Lehet hogy élni fogunk.
Igazi élet
(O viaţă adevărată)
A legegyszerűbb nem írni. A merevedő kéz
a majdnem vidám hús
a kiterített hallgatásban
éjjel – sál egy fiatal özvegy
száján.
Néhány utasember suttogva beszélget
elámulnak a szép halálon
harangszó spekulációk. „A nővére összegyűjtötte
a többi papírt.”
Íme: a legegyszerűbb feladni az írást.
Igazi életet kezdeni.
JÁNK KÁROLY fordításai
Aurel Dumitraşcu (1955–1990), költő. A román irodalom ’80-as nemzedékének kiemelkedő alakjaként tartják számon. Életében mindössze két kötete jelenhetett meg, amelyeket számos posztumusz kiadvány követett.
