"de nem bűnhődnek csak a jók"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 20. (706.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vida Gábor
A semmi és a haza
László Noémi
Az erdélyi ötvenhattól a nemzetállamig, és azon is túl - interjú Stefano Bottoni történésszel
Dupka György
1956 és Kárpátalja
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versek
Szilágyi Domokos levelezéséből
Aurel Dumitraşcu
Versek
ANDRÉ FERENC
illesztések
Szabó R. Ádám
Vasárnap
Maier Péter
Versek
Gothár Tamás
Versek
Tamás Kincső
A toll
Czegő Zoltán
Versek
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. A karvalytól Bertha nagy lábáig
Ferenczi Szilárd
Magyar filmek, amint párbajoznak. Beszámoló a 16. Filmtettfesztről
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. Nyolcadik levél.
Egyed Emese
„Azt érzem, hogy helyettem és nevemben cselekedtek”
Codău Annamária
Az apadilemma
Közelítő gesztusok/Közelítések
Jakabffy Tamás
Kis léptékű „nagy” zenék orgonára
Szakolczay Lajos
„Kiknek véréből leszen a feltámadás” - a Magyar Írószövetség 1956-os kiállítása
 
Maier Péter
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 20. (706.) SZÁM – OKTÓBER 25.

Castelul Károlyi

 

Ezen a padon is csókolózhatott

anyám meg apám anno.

Előbbi ölelgetni szokta itt a fákat.

Keveset vágtak ki azóta.

A gyerekkorunkra viszont

ráépítettek egy botanikus kertet.

 

Gyakran járok vissza,

mégis állandóan fotózok,

mint az idelátogató

bolgár családok. Ők

azért vannak a kastélykertben,

mert ma nem nyitott ki a strand.

 

Turistát játszani itthon.

 

Ők nem

 

Sokan nem tudják,

hogy a medvét nem szabad itatni,

mert olyankor

nagyon képes a szeretetre.

És a medve nem

gyengéd mozdulatokkal

tanult szeretni.

 

Fogalmuk sincs róla, hogyan

szelídítsék ezt az állatot.

Külsőségekben hisznek, mint

a macska nyájassága,

vagy az okosan úszkáló delfinek.

Ők azt sem látják,

hol nyílik az erdő.

Nem mászták meg a hegyeket,

csak alulról zavarják gépeik

villanásaival a fenyők nyugalmát.

 

Hamis cikkeket írnak, hogy

ott a fák közt

a könnyező medve állandóan

érezzen bűntudatot.

 

 

Twist and shout

 

Lackó faterja még harmadikban halt meg.

Ebben a korban egy gyerek nem beszél

a haverjainak a fájdalomról,

aztán meg valamiért örökre tabu marad.

 

Azon a nyáron többször is bebasztunk

a régi arcokkal az általánosból.

Egyszer épp Lackóéknál Beatlesre

táncoltunk a nappaliban.

Olyanok voltunk, mint valami

amerikai kamaszok a 60-as évekből.

Rengeteg bort megittunk, én meg

Lackó arcán kerestem az ambivalenciát,

de inkább csak megnyugtató önfeledtséget

találtam, miközben halott apjának

a képe monoton figyelte, ahogy ugrálunk.

 

Mindig is tudtam, hogy

nem vagyok képes tiszteletet mutatni

az élők felé,

de hogy a halottak felé sem.

 

Maier Péter: 1997-ben született Nagykárolyban. A budapesti ELTE magyar szakára jár.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében