"A naptárakból kilapoz az idő"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 21. (707.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A hypertext kísértése
Tamás Dénes
„valaminek el kell mozdulnia az emberben…” - beszélgetés Rakovszky Zsuzsa íróval, költővel, műfordítóval
Klaus Merz
Versek
Hajdú-Farkas Zoltán
transsyilván2
Magyary Ágnes
Cervantes Odüsszeiája, avagy magyar kalózok Észak-Afrikában
László Noémi
A malomnak nincsen köve
Láng Orsolya
Versek
Barcsai László
Idomár
Haklik Tamás
Romlott narancs
HORVÁTH BENJI
Nagy kutya
Benke András
A múlt, ami soha nem ér véget
Varga Melinda
Versek
Simonfy József
Versek
Miklós Krisztina
A kollektív és egyéni emlékezet ambivalenciája
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Javítandani – Ahogy lehet…
Szántai János
A Nagy, a Jó és a Közepes Rendező – meg a hét mesterlövész
GYŐRFI KATA
Életek, fiókok, talajminták
Asztalos Veronka-Örsike
Meghamisított történetek a pletykakavalkád hátterében
ANDRÉ FERENC
„szülődföldet választok magamnak”1
Valami kapcsolat
Jakabffy Tamás
A TBE kortárs zenét játszik
PORTIK BLÉNESSY ÁGOTA - SZÉKELY SEBESTYÉN GYÖRGY - VÉCSEI HUNOR
Kolozsvári képző­művészet 1968–1972
 
Klaus Merz
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 21. (707.) SZÁM – NOVEMBER 10.

Szeptember

(September)

 

Összegyűjtöm idegen

emberek pupilláit,

és üveggolyóst játszom

tágas termek tükrein.

Barnán meg kéken gurulnak a szemek

a goromba ünnepélyen.

Vénen akár a föld, a szívem már

minden tükörből a magányba hullt.

Éjszaka.

A redőnyök nyitva állnak.

A város fénygirlandokat szór be,

fénykoronát tesz,

bearanyozza a tüllt.

Egy résen át

láthatóvá válik a boldogság.

A lélegzet, amely rád száll,

rajtunk átvonul.

Távolságok

szemtől szemig

szemtől szájig

szájtól szájig

szájtól kézig

kéztől kézig:

a távolságok

lefordíthatatlan mértéke

kimér bennünket.

Ellenállni a látványnak.

Másfelé nézve látni.

Oda nem figyelve hallani.

Észrevenni azt,

ami felmutatva

nem lesz láthatóvá.

 

 

Éles szélben

(Hart am Wind)

 

Nem játszottam golfot, sem

biliárdot, és nem idomítottam kutyát.

 

Sohasem vezettem nehéz motorkerékpárt,

és nem vitorláztam éles szélben.

 

És néha cserbenhagyott

a bátorság,

 

hogy kiálljak egy-egy szó mellett

mint felhő meg erdő.

 

De egyre gyakrabban

látok már bele

 

felebarátaim gyermek-

arcába.

 

 

Fény

(Licht)

 

Vannak mondatok

amelyek gyógyítanak

 

és napok

amelyek könnyebbek a levegőnél.

 

Van egy hang

amelyet újra felismerek

 

mielőtt még

szólítana.

 

 

Hallótávolságon kívül

(Ausser Rufweite)

 

Éjfél felé egy motoros

robog el jódlizva

az ablakom előtt.

Nyitott sisakkal

mintha csak vidám

háborúba vonulna.

 

Miként lehet az

hogy valamivel később

rám ijeszt az égő

cigarettapapírom hangja?

 

 

Stratégia

(Strategie)

 

Az álom

tapétamintája, lándzsás

levéldísz. Aztán

 

az újabb próbálkozás:

nevetéssel legyőzni

a nappalt. Vagy

 

hátsó lábakon ülve,

kivárni az éjszakát.

Akár a nyulak.

 

 

Vadászat

(Weidwerk)

 

Szimatot kapni,

egy szó, egy mondat szimatát,

amely valóban azt akarja,

hogy kimondják.

Ez már vadászat,

és szenvedély.

És sokáig

eltarthat.

 

 

Archeológia

(Archäologie)

 

A jó állapotban fennmaradt ember,

akire a tőzeg-

fejtők bukkantak,

homlokában egy vas hegyét

hordozta, amely

a megtaláló szeme fölött

újból

fájdalmat idézett.

 

 

Szabotázs

(Sabotage)

 

A naptárakból

kilapoz az idő.

Fekete napok,

kevés a piros.

 

A nyomdák

ellenünk dolgoznak.

 

 

Békében élni

(In Frieden leben)

 

Az ébredés partján

egy férfi a lábam elé

dobta

vizes kesztyűjét.

 

Fölemeltem

és száradni tettem

a fűtőtestre.

 

 

Make up

(Make up)

 

Kifestjük

szempillánkat

szemünk előtt

fátyol.

 

Ami felénk száll,

az fönnakad

a hálón,

 

a fátyol

tagolja

a látást.

 

A hálószemek mögött

némely dolog

elviselhető lesz.   

 

 

Kikötőváros

(Hafenstadt)

 

A parton

világító gombostűfejek alatt

alszik a város.

 

Valamennyi lámpa alá

egy alvót

képzelsz,

hozzátársítod a tükröződő fényeket,

az alvót a tóban,

tengerzöld haját

a vízi lámpás alatt.

 

De reggelre

kialszanak a fények,

és odalátsz

a kőfejtőre a hegy közelében.

 

Ólom fekszik a tóban.

És a moszat hajfürtjei.

 

BENŐ ESZTER fordításai

 

 

 

Klaus Merz svájci költő és író. 1945-ben született, Aarau-ban. Szépirodalmi munkásságáért számos díjjal tüntették ki, többek között a svájci Schiller Alapítvány nagydíjával (1997), Bázel város költészeti díjával (2012), valamint 2016-ban a Bajor Szépművészeti Akadémia Rainer Malkowski-díjával.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében