-telen
helyetted a rólad való beszéd
ártalmas és jelentéktelen
(az optimista szól: színültig üres)
egy pár vívódik egymással a parton
a fiú magából kikelve sem talál a lányba
sziréna hangja torzul el a szélben
villám cikáz miért pont rám találna
észrevétlen fedezékemen
Keep smyling
„Most azért menjen ki”, mondták, „önnek sem kell mindent látni.”
A szomszéd kakas fáradhatatlanul kukorékol:
Quincey Jones, Soul Bossa Nova.
Már a ravatalozó faliórája is erre kattan.
A Bundesliga-frizurások
sürgése már-már anyáskodó,
egyikük karján csontvázkoponya tetoválás.
Alatta felirat: keep smyling.
Később tisztelettudóan munkaköpenyt vesz rá,
ez csak az otthoni neglizsé: voltaképpen
a kertjében szorongunk.
Pedig nem mondható éppen szűkreszabottnak,
meglehetősen sok lelket számlál.
Óvatosan illesztik rád a fedelet,
és megnyugtatnak: nem kell félned,
egy veled egykorú nővel éjszakázol.
Talán még ismertétek is egymást valamikor.
Megállapodás
Tagbaszakadt köröket
rónak a pöffenő homokban —
egy Lautrec-skicc fásult idomárjai.
Napellenzőjük árnyékában kivehetetlen vonások,
minden mozdulatuk nyílt törés.
Készségességük mégis leginkább
lelkesültségre hasonlít.
Sorra nyeregbe segítenek mindenkit,
biztatják a bátortalanabbakat,
ügetnek a merészebbekkel,
és erősen tartják a kantárszárat,
ha a ló, akár csak egy pillanatra is,
elidegenülne feladatától.
A csoport távozása után bezárják
a gazdaság kapuját, kinyitják
a karámot, hogy a három pára
kiengedje a gőzt, mielőtt pihenni tér.
Nevükön emlegetik őket, mint összeszokott
anyák gyerekeiket a homokozó peremén.
Az istálló küszöbén rágyújtanak,
levetik baseballsapkájuk,
sörtehajukból kipergetik a port.
Mondataik szavak, amiket
a befogadó falu és a nevelő
intézmények készletéből válogattak össze.
Mire visszatérnek az otthonba,
a látogatók messze járnak,
bizsergető fáradtságot éreznek tagjaikban,
főként combjuk belső tájékán,
finom izomlázat, amely a lovaglás
élményét tartja ébren bennük, hogy
az utastér halványodó kilátása helyett a tartalmasan
töltött délután fölött merengjenek,
kezdeményezésre elsorolják a lovak és gondozóik nevét –
a sebhelyes arcú Csilla volt,
az átható tekintetű Hajni,
és a szótlant, aki a legrégebb ideje van a telepen,
talán Júliának szólították.
Láng Orsolya: 1987-ben született Szatmárnémetiben. Filmrendezésből diplomázott, jelenleg animáció szakon mesterképzős hallgató. Kötete: Tejszobor (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015).
