"a kód az életed, felfedni halál"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 22. (708.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
2076
Hogyan (nem) sétált át Hamlet egy Dosztojevszkij-regénybe - beszélgetés Mandics György íróval
HORVÁTH BENJI
Alien
Király Zoltán
Kórlap
Karácsonyi Zsolt
A vízcsepp
ANDRÉ FERENC
fagyáspont
Veres Miklós
„…van művész harmadik is még, Phantasos…” Utazás a dualizmus kori tudományos-fantasztikus irodalomba
Borsos J. Gyöngyi
Vérző áramkörök
Borcsa Imola
Sugárutak
Hajós Eszter
Versek
Solymár András
Szajkó
André Krisztina
Rövidprózák
ŞTEFAN MANASIA
Versek
Antal Balázs
A Kreón bolygó költői
Haklik Norbert
Antonius, Kleopátra, Villon és a Titanic
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Okoskodó szónyomor
Jakab-Benke Nándor
Fuss, Isti, fuss!
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. Kilencedik levél. Az üzenetről
Lakatos Artur
Egy kis démon is jobb, mint a semmilyen
Demeter Zsuzsa
Emberarcú utópia
Vers piros mokaszinban
Jakabffy Tamás
Farkas Ödön és a Brassai kvartett
Dabóczi Géza
Csigadomb
 
HORVÁTH BENJI
Alien
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 22. (708.) SZÁM – NOVEMBER 25.


„I am the spawn of the sin of my pops
yeah I was taught
but I’ve evolved and got involved
my only flaw is that I know
my only flaw
and the earth revolves
wether I’m on it or naw
but fuck that: let’s break the law!”

            (Meechy Darko)

A bolygó neve: Hátsószándék,
kit igazán gyűlölnek szeretni.
Ha jókedvében találod, azt mondja
Halálnak:
Hozd a koporsót, kutya!
Tarts a vigalommal! Add tovább a kurva
dzsót, ha az sem vigasztal!
Termése túlteng, szétszórja a magját,
mellőzi a fiakban az apát.

A lények anyagcseréje hajszolt,
dühödtek vizei,
fel van csigázva a légkör.
Kifolyt az őshonosok vére, már hétszer
hetvenhétiziglen, kifolyt az újaké is,
kifolyt mindazé is, ki még nincsen.
Kifolyt a próféták vére, el kell menni innen.
Kifolyt a jövevények vére,
a csontjaimban érzem
. Tűz ég benn.
Ezen a tájon szándékos minden mellékzörej,
de közelebbről egy sem. Ha vonzáskörébe
érsz, megmozdul gyomrodban valami
idegen, és kiüt bőrödön a rettegés.
Azt mondja, te vagy az az idegen.
Te vagy, aki ki-be jár a kozmikus lyukakon,
mert letagadná, de kíváncsi,
megtagadná, de hívő,

mint minden, ami oszlik, miközben oszthatatlan.

Itt-ott több ezer évnyi elfojtás van.
És ki fog borulni egytől egyig.


Átkozott testek, kik maguk közt vetekszenek.

De jövevény voltam, és befogadtatok,
szomjas voltam, és innom adtatok,
éhes voltam, és ennem adtatok.
És én megáldom

árnyékod a holdban,
megbocsátom
a nemzőt az utódokban,
utódot a nemzőkben,
elvarrom helyetted a szálat,
bűntudattól öntudatig,
osztódástól teremtésig.

Mert az anyag egész népével rokon,
alsó-, felső- s középfokon
beteg egy környezet.
Ha engem kérdezel, felesleges
ez az ügyelet. A kusza felszín
eltakar mindent. A terepen meg
annyi szál fut szembe, szét,
hogy lehetetlen követni, mi szül mit.
Gyomrában oroszlánok laknak.
Történelme nem túl megbízható,
hol aktív, hol passzív katlan.
Ha közel érsz, már navigálhatatlan,
minden műszert kikezd a gravitáció:
a tű kileng, aztán eltűnik.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében