Kettős parafrázis Dsida Jenő Sírfeliratában
Kötetben 1935. július 9-i keltezéssel, Kolozsvárt, a házsongárdi kripta homlokzatán keltezés nélkül olvasható Dsida Jenő Sírfelirat című négysorosa:
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
(Dsida 1966: 487, 523; vö. Pomogáts 1998: melléklet az 5. lap előtt)
Az epitáfium lírai alanyát az olvasók többsége a fiatalon elhunyt költővel azonosítja. Részben ebből, részben magának a műfajnak a sajátságaiból fakad annak a megkérdőjelezhetetlen bizonyosságnak a hangulata, amely a verset belengi. Mi okunk is volna megkérdőjelezni a vers első három sorában elhangzó kijelentések érvényességét, avagy a kijelentésekhez kapcsolódó óhaj verszáró megfogalmazását? Hiszen a felszólításként megfogalmazott kérés úgy zárja a négysorost, hogy a romlandó tagadásának áttételes értékigenlésével egyúttal a három előtte sorjázó kijelentést is hitelesíti. De hát valóban hitelesítésre szorulnak ezek a kijelentések? Második olvasásra azt mondanám, hogy igen. Túl kategorikusan hangzik ugyanis a megtettem mindent és a mindent megfizettem megfogalmazás, még akkor is, ha adekvát értelmezése reményében parafrázishoz folyamodunk, valahogy így: teljesítettem képességeim/lehetőségeim szerint mindazt, ami tőlem elvárható (volt), (ezért és ennyiben állíthatom tehát, hogy) leróttam/kiegyenlítettem minden adósságomat/tartozásomat.
A döntést/elhatározást, illetve annak eredményét közlő harmadik sort kategorikusnak vagy kevésbé kategorikusnak minősítenünk nincs miért, igazából tehát hitelesítésre sem szorul, de tisztáznunk kellene viszonyát a második sorhoz. Ebben a verszárlat sugallta filológiai vizsgálódás segíthet. A vizsgálódásnak azt kellene megvilágítania, milyen értelemben szól/szólhat a második sor minden tartozás megfizetéséről, a harmadik sor pedig minden tartozás elengedéséről.
A tisztázáshoz jól jön Ternyák Csabának az imádkozó Jézusról írott értekezése. Ebben olvasható, hogy a Miatyánk második „mi-kérésé”-nek második része szó szerinti fordításban Máténál: ahogy mi is elengedtük a nekünk tartozóknak, Lukácsnál pedig: ahogy mi is elengedjük minden nekünk tartozónak (Ternyák 2005: 83).
Tájékozódni próbáltam Herbert Haag Bibliai lexikonában és a Kozma Zsolt szerkesztette Bibliai fogalmi szókönyvben (Haag 1989a; Kozma 1992). Az előbbiből tudtam meg, hogy a Miatyánk második „mi-kérése” arám eredetijének valószínű ősváltozata magyar fordításban: És engedd el az adósságunkat, amint mi is elengedtük adósainknak, valamint azt is, hogy Máté az Úr imájának szövegében „nem félt − úgymond − zsidó szokás szerint az üzleti életből eredő kifejezést vallási értelemben használni”. Ez − olvashattam folytatólag − „a görög gondolkodással nem fért volna össze”, mert „csak a tartozni ige szolgálhatott a görögben is az erkölcsi értelemben vett tartozásra (= adósságra) utalásul” (Haag 1989b: 1254). A másik kézikönyvnek a Juhász Tamás jegyezte Bűn, büntetés szócikkéből érthettem meg, hogy az Újszövetség „a bűnt realisztikusan fogja fel, de vele szembe nem a megfizetést állítja, mint az a zsidóságban történt, hanem a bűnbocsánatot, az adósság elengedését” (Juhász 1992: 55).
Ennyiből is kitetszik, hogy Dsida Jenő versének a második sora szóhasználatában az Ószövetséghez kapcsolódik, míg a vers harmadik sora az Újszövetséghez. A kérdés csupán az, hogy a Biblia melyik fordítása szolgálhatott forrásul a költőnek.
Dsida lakóhelyének, Kolozsvárnak a könyvtáraiban a korai magyar bibliafordításoknak két olyan változata is fellelhető, amelyben a Miatyánk szövege nem a hagyományosan ismerthez, hanem a feltételezhető ősváltozathoz áll közelebb.
De lássuk a szóban forgó bibliai verseket előbb a Szent István Társulat 1973. évi kiadásában:
Mt 6,12
…s bocsásd meg a vétkeinket,
amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Lk 11,4
Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is
megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
(Szent István Társulat 1973: 1102, 1177)
És lássuk ugyanazokat a verseket a Kálvin János Kiadó 1996. évi kiadásában is:
Mt 6,12
…és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
Lk 11,4
És bocsásd meg a mi bűneinket,
mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.
(Kálvin János Kiadó 1996: 1114, 1217)
A fenti változatok a többi közt Káldi György korai, 1626-ban kiadott és Sylvester János még korábbi, 1541-ben megjelent, Kolozsvárt is fellelhető fordításának a szövegével vethetők össze.
A Káldi fordította szövegrészek:
Mt 6,12
És engedd meg nékünk a mi adósságinkat, miképpen mi is megengedünk a mi adósinknak. (Káldi 1626: 905)
Lk 11,4
És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket, mivelhogy mi is megengedünk minden mi adósinknak. (Káldi 1626: 966)
A Sylvester fordította szövegrészek:
Mt 6,(12)
És engedd meg münekünk az mü adósságinkat, mikíppen mü es megengedjük azoknak, azkik münekünk adósok. (Sylvester 1541)
Lk 11,(4)
És bocsásd meg münekünk az mü bűneinket, mert mü es megbocsátunk mindennek, ki münekünk tartozik. (Sylvester 1541)
A fenti korai fordítású bibliai versek közül Dsidának forrásul bármelyik szolgálhatott. Nem kizárt azonban, hogy a latinul tudó költőt a Miatyánknak a római misekönyvben (is) szereplő latin szövege ihlette:
…et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris. (Société de S. Jean l’Évangéliste 1932: 1232)
Bármelyik is a forrás, az ó- és újszövetségi szemlélet összekapcsolása vonja szoros egységbe az epitáfium sorait, és teszi kétségbevonhatatlan hitelűvé a romolhatatlan, igazi arc megidézését a vers zárlatában.
Könyvészet
Dsida Jenő 1966. Versek. Szerk. Szemlér Ferenc. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest. (Romániai magyar írók)
Haag, Herbert 1989a. Bibliai lexikon. Szent István Társulat, Budapest.
Haag, Herbert 1989b. Miatyánk. In: Uő: Bibliai lexikon. Szent István Társulat, Budapest. 1252−1254.
Juhász Tamás 1992. Bűn, büntetés. In: Kozma Zsolt (szerk.), Bibliai fogalmi szókönyv. Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár. 52−56.
Káldi György (ford.) 1626. Szent Biblia. Bécs.
Kálvin János Kiadó 1996. Biblia. Magyarázó jegyzetekkel. Budapest.
Kozma Zsolt (szerk.) 1992. Bibliai fogalmi szókönyv. Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár.
Pomogáts Béla (szerk.) 1998. Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő. Nap Kiadó, Budapest. (In memoriam)
Société de S. Jean l’Évangéliste (kiad.) 1932. Misekönyv a Missale Romanum szerint. Párizs−Tournai−Róma.
Sylvester János (ford.) 1541. Új Testamentum. Újsziget.
Szent István Társulat (kiad.) 1973. Biblia. Budapest.
Ternyák Csaba 2005. Az imádkozó Jézus a szinoptikus evangéliumokban. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest. (Biblikus írások, 6.)
