"a kód az életed, felfedni halál"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 22. (708.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
2076
Hogyan (nem) sétált át Hamlet egy Dosztojevszkij-regénybe - beszélgetés Mandics György íróval
HORVÁTH BENJI
Alien
Király Zoltán
Kórlap
Karácsonyi Zsolt
A vízcsepp
ANDRÉ FERENC
fagyáspont
Veres Miklós
„…van művész harmadik is még, Phantasos…” Utazás a dualizmus kori tudományos-fantasztikus irodalomba
Borsos J. Gyöngyi
Vérző áramkörök
Borcsa Imola
Sugárutak
Hajós Eszter
Versek
Solymár András
Szajkó
André Krisztina
Rövidprózák
ŞTEFAN MANASIA
Versek
Antal Balázs
A Kreón bolygó költői
Haklik Norbert
Antonius, Kleopátra, Villon és a Titanic
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Okoskodó szónyomor
Jakab-Benke Nándor
Fuss, Isti, fuss!
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. Kilencedik levél. Az üzenetről
Lakatos Artur
Egy kis démon is jobb, mint a semmilyen
Demeter Zsuzsa
Emberarcú utópia
Vers piros mokaszinban
Jakabffy Tamás
Farkas Ödön és a Brassai kvartett
Dabóczi Géza
Csigadomb
 
ŞTEFAN MANASIA
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 22. (708.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Majomálom

(Vis de maimuţă)

 

Kizuhantunk a Paradicsomból, hogy föltaláljuk a lézersugarat

és a  fogkrémet. London fölött a V-ket. A penicillint.
az ókori Egyiptomnál vénebbek vagyunk. Ez járt
fejemben ébredéskor. A Kert lombja közt

sosem látott parazitákkal ékes, pompás

emlősök. Szétcsúsztunk a  szemüveg, a kerékpár

feltalálásakor. Köszönöm, hogy jó estét köszönt.
Vak és süket vagyok. Anya, én majdnem 89 vagyok.

Számontartani se könnyű, hát még viselni. Az ókori
Egyiptomnál vénebb vagyok.
Gépies lépések, figyelik
vizenyős szemek, a zöldajtós lakásba tartanak.
Petrozin és melankólia-bűz.

 

 

Majomálom (a lusta)

Vis de maimuţă (leneşul)

 

Mellkasomba nyúlsz, mint egy sugárba.

A vékony gyökerek, a lagúna levelei
alig rezdülnek.
Sokezer bíboros, mint peplum, félrehajlik,
két tenyered az iszapban elmerül.
Én már fönt vagyok a koronán,
a százlábúak között. Az ég, a déli üstökös,
a méregfolyamok. Belémhatolnak,
csak a tanin fekete vizében
ülnek el. Bordáim közt matatsz,
széteső gomolya a nap. Felemelkedtem.
Tagok, szőrös tagok

takarják a nyomokat, el.

Ismétlés, önmegtartóztatás két évszaka –

távolban füstölög a törzs.

 

 

Jön a majom a koponyáért

(Maimuţa vine să-şi ia craniul)

 

Itt az apokalipszis, az államok űrállomásra küldik
kiválasztottjaik (tudósok, művészek, poéták, mérnökök;
teológusok szóba sem jöhetnek.) Lent,

süldőlány-sorozatgyilkos, differenciálatlan kannibál.
Késnyelek, baseball-ütők, meggörbített csövek,
horgok és bárdok. Golyók és láncok. Kalapácsok. Ébredni
próbálok, némák az izmaim, mintha
víz alatt harangoznék.

 

 

Majomálom (Pantanal)

Vis de maimuţă (Pantanal)

 

Hadd mondjam mégis el: tálakat hoztak

óriás, arany turbánok fölött. Térdig vörös

iszapba ásva dúdoltak néma dallamot. Némák

a kunyhókban kucorgó gyermekek, a vihartól

bevágott ajtók, a szitakötő tágas teret mérő

szárnya (tikfa-, banánfa berkek) néma.

A golyószóró néma lángokat okád.

A fák közt nyolcasokat írnak le a dzsipek,

a motrok víz alatt kavarnak.
A lány megérkezett, leeresztette tálát,

turbánja gyűrött sallangjával megtörli
fénytől ráncos arcát. Agyagba mélyesztett
lábakon áll, merő egy büszkeség,

akár egy éppen vizelő tapír.

 

Majomálom (bonobo)

Vis de maimuţă (bonobo)

 

Kaméleonok, lemúrok

nyomják a mellem, gyöngyös

fivérek, selymes szurikáták.
A tűz belobogja nyugaton az eget,

mint sokmillió éve, a tűzálló ruhák

az utolsó termeszvár, hajtások, fák
felé siklottak el, hipnózis alatt
szurkálnak (Mégis mi folyhat

a párás üveg mögött?), egy

meglehetősen különös programhoz
csak úgy összeterelnek bennünket.
Az egekben az ördög

ugyanazt a rózsaszín masnit

biggyeszti föl, az állatvilág goes

fuckin’ down, elszenesedik

elpusztul a föld

 

 

Bonobo

(Bonobo)

 

A fásultságig gyűlölöm az írástudókat –

az emberiség eme sérveit – a krematóriumban
készült képeket, villódzó
nárciszizmusuk –
tangerine colour –,

hogy a fejlődés csak mások

kommunikációs csatornáit eltömve,

erőszakkal, a főemlősök

kannibalizmusával elképzelhető.
Ha rajtuk állna, űrvérzést indítanának be,
hogy biztonságos modulunkról a nyári
napéjegyenlőség idején bámuljuk őket.
És visszaállítsuk az oldalaikat. A szteroid-

betűket. Hogy a Közös Galaktikus Bank
falába helyezzük befagyasztva őket – több

évszázados békét és szegregációt követően,

a szépia-robotok Kora, a degenerált

szimbióták uralmának megdöntése után…

 

 

Bonobo

(Bonobo)

 

A növényi tápláléktól nem múlik az émelygés.

Az illatos gyümölcs nem enyhíti az undort.

A testet tisztítja a rizs, de orrunk fölött

az emlékezet narancssárga fellegei úsznak,

visszás, gyilkos árnyékok gyanánt. Megtanultuk,
hogy nem kell bosszút állni, sem elsiratni az elhulltakat.

Tired, so tired of you, megtanultuk

tiszteletben tartani jogod, hogy szenes,
kék matrjoskádban gettóba vonulj,

hasonlatosan azokhoz, akiket gigászi
robbanásokkal kiszűrtél. Sírásuk ereket nyúz,
és gyermekeidet örökre megtermékenyíti!

 

László Noémi fordításai





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében