"vidámságot adj, ne tanácsot"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 17. (703.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Hiába
Karácsonyi Zsolt
„Mintha versre gondolnék...” - Beszélgetés a 65 éves Markó Bélával
MARKÓ BÉLA
Számok
Werner Lutz
A dombok ideje
ANDRÉ FERENC
Rondó-szombat
Fekete Vince
Rondó-szombat
Karácsonyi Zsolt
Rondó-szombat
László Noémi
Rondó-szombat
Papp Attila Zsolt
Rondó-szombat
Kádár Hanga
Apám leánya
Vajna Ádám
Versek
Vas Máté
Versek
Szőcs István
Haszonköltészet-tenyésztés – irodalomoktatás
Sebestyén Mihály
Lenin összes művei anyósom kiadásában
Oláh András
Versek
Kántor Lajos
Szelek és vitorlák
Ferenczi Szilárd
Sorozat szorozva
BORCSA JÁNOS
Szentgyörgyi László kételyei
Asztalos Veronka-Örsike
„A púpom púpjából csöpög a világ”
Teremburán innen, Teringettén túl
Jakabffy Tamás
Érdem és kegyelet: a dadogó oratórium
SZEKERNYÉS JÁNOS
Díjazott alkotóművészek Temesváron
 
László Noémi
Hiába
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 17. (703.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

Kezdődik. Nyikorognak a fogaskerekek, nyerítenek a színesre pingált lovacskák, sorjáznak a számok, indul az őszi körhinta. Sajog az ég alja, mint rég nem próbált testben az izmok. Hiába harangozza be a keresztény számláló januárban az újesztendőt, a mienk szeptemberben újul. Nyújtózik, ropogtatja csontjait, megpróbálja tenyerével átfogni a talpát. Hiába. Most szökellni kell, nagy ívben futni át a réten, a fák közt, a napsütötte sávon, erős karcsapásokkal szelni a delet, határozott evezőmozdulatokkal beérni a sűrű alkonyatba. Remegő inakkal lehűteni a felpörgött délutánt és bölcs derűlátással ringani az esti vizeken. Hiába.

 

Kezdődik. Surrognak a fogaskerekek, fogukat csikorgatják a színesre pingált lovacskák, keringenek a számok, lódul az őszi körhinta. Imbolyog az ég alja, mint fuldokló szeme előtt a láthatár. Hiába születik december végén a fény, a mienk szeptemberben fúródik át, szemmélyi miniatűr predestináció. Van, aki huzamosabb ideig jóformán aludni sem tud miatta. Huncut pupillafény, ide-oda cikázik a könnycsatornában, mások rövidebb-hosszabb ideig sírni nem tudnak majd miatta. Hiába. Most inalni kell, köszönni, mosolyogni, részvétet nyilvánítani és gratulálni a jeles kitüntetéshez, kivenni, beadni, levonni, megírni. Hiába.

Kezdődik. Őrölnek a fogaskerekek, zabot harapnak a színesre pingált lovacskák, ör­vénylenek a számok, zakatol az őszi körhinta. Öblösödik az éjszaka torka, mint évszázados fatörzsek odva. Hiába koccintunk fagyban és hóban az újesztendőre, az a bor most rója utolsó köreit a szőlők napsugaras mókus­kerekében. Édesedik, karcosodik, bontogatja téli mámorok bizonytalan csíráit. Hiába. Most számolni kell, szemmel tartani a kacsok, pihék, tüskék moccanását, leltárba venni a sárga, rőt, barna tömbök színeváltozását, nyelni az édes, keserű, fanyar, savanyú könnyeket, és biztos léptekkel haladni az összehajló lombok alatt, át sajgó égen, imbolygó égbolton, át ropogó csontokon, izzó könnycsatornán, át öblös éjszakán, évszázados bizonytalanságon. Hiába?





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében