Sárkány Timinek
egy esernyő elhagyása semmi több
ha már hazád csak az örök centrum
ahol mindig kerül ötven cent rum
és átitat belül az esti köd
ha magadra gondolsz viszket köldököd
ez nem vihar csak készülődő tájfun
egy esernyő elhagyása semmi több
ha már traumáidhoz sincsen közöd
ez nem misztika ha isten szemet húny
hogy önvád nyer magának helyet gúny
elázni kívül-belül ösztönöd
egy esernyő elhagyása semmi több
Szalma Réka 1
ez halál így elaludni nem lehet
egybecsordul macskahúgy verejték
olvad már a hús bárhogy keresnéd
nem hoznak álmot már a vegyszerek
a fázó távok mind egymásra fekszenek
és szublimálják felettünk az estét
ez halál így elaludni nem lehet
sót nyelünk csak mindenféle víz helyett
takaróink túlfűtött kemencék
köhögésből hallod ki a neved még
a lávaszörnyek ágyunk alá fekszenek
ez halál így elaludni nem lehet
Okos Attilának
ha nincsen szó amit üvöltenél
felvérzik az indulat a nyelv alatt
ez nem sikoly itt több az ami felfakad
meddig ér a test amely nem mesél
csak kutatna artikulált nyelvekért
mert széthasít mit elhallgatni nem szabad
ha nincsen szó amit üvöltenél
csak morzsolódik mint penészes kenyér
és hogy keress magadnak járható utat
ha más hordja ki de tiéd a bűntudat
amely kilök magából csendben elvetél
ha nincsen szó amit üvöltenél
Szalma Réka 2
ha már sosem vált zöldre a lámpa
csak állni kell kilesni a jelet
ha látni nem lehet de látlelet
mesél és elcipelne önmagába
törvénye nincs mégis megszeged
ha már sosem vált zöldre a lámpa
elundulás az átkelés helyett
vak vezet elvakuzott irányba
és muszáj követni utána mennetek
ha helybenállásod már meg nem mentheted
s feloldódsz mint világtalanok álma
ha már sosem vált zöldre a lámpa
Egri Istvánnak
ha már nem tart egyben csak a sebesség
hány nyerítést lóhalált bír két kerék
a távolság riadtan zuhan feléd
ez nem bukás de gyűjtesz pár sebet még
hogy tanulhasd a csontok történetét
nem szárnyalás de repülésnek épp elég
ha már nem tart egyben csak a sebesség
és nem takar be föld se elfedett ég
mert ki nem jelez pedig keresnéd
jelét rezdülését hogy itt lehess még
a tájat összerakod bárhányszor szeded szét
ha nem tart egyben csak a sebesség
Magamnak
futni kell de futni nem szabad
mert a hóvihar olyankor rád talál
ez nem élet de még nem fagyhalál
nyelveden jécsapként ül a harag
meg ne nyald mert végleg magadra hagy
hóomlásveszéllyel körbe zár
futni kell de futni nem szabad
mert itt minden lépés úgyis megtagad
messze még az olvadás határ
didergésed egyre önmagába jár
minden lábnyom tőled messzire szalad
futni kell de futni nem szabad
Tündének
nem értek már rég a nagy szavakhoz
csak magamba töltök folyós mondatot
és a nyelv kibotlik súlya hogyha fogy
pár nyelésnyi lét új árnyakat hoz
ingatagságodért sose szabadkozz
meghasadsz ha megéred a holnapot
nem értek már rég a nagy szavakhoz
bár egy üveg legyen ahová tartozz
ha gyomrodban rég gyerekkorod forgatod
szemeid kiégeti a lomha szmog
borpincébe visz le és elpalackoz
ha nem értek már rég a nagy szavakhoz
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok keretében, a kolozsvári Bulgakov Kávéházban ez alkalommal is megszervezte hagyományossá vált helyszíni versíróeseményét, amely idén a Rondó-szombat címet viselte. Ezúttal rondó formában írtak verseket a résztvevő szerzők a közönség tagjai által megadott témákra, címszavakra.
