Távbarátság
Timinek
Barátságszülő, tágas tér-idő,
fehér városom, mégis messze vagy.
Sebtében futó, villódzó szavak:
lovagvárosom, sárkányöklelő.
Árnyas nyárfasor, tűnő fényerő,
messzi cimborám, rég nem láttalak.
Barátságszülő, tágas tér-idő,
körbezárnak az állandó falak.
Szólni szólanék, írni láttalak.
Szavad és szavam hólyagos eső,
ülepedni gyűl pármondat-salak:
barátságszülő, tágas tér-idő.
Szekrénymászás
Ditának
Én nagy bűnöm, én óriás hibám:
most aludni, lásd, végképp nem lehet.
Inkább mutatom, te majd figyeled:
hogy kell kúszni a szekrény oldalán
a magasba föl, míg minden felett
csüng a büszke lány, vérmes indián!
Én nagy bűnöm, én óriás hibám,
megmutattam ám, meg bizony, neked:
szekrény tetején illegetheted,
billegetheted magad ezután,
és ez lett a vég, könnyes végzeted.
Én nagy bűnöm, én óriás hibám.
A menetirányító fohásza
Koncz Lajosnak
Uram, jó uram, nyugdíjt adj nekem!
Negyven éve már kormos mozdonyok
hozzák és viszik nyíló életem:
vasúti forgalmat irányítok.
Énnekem a szén, tűz, gőz nem titok.
Uram, jó uram, nyugdíjt adj nekem!
Negyven éve már küldök, mozdítok,
állok, mint vitéz, zajló végeken.
Mért róttad reám, meg sem kérdezem.
Vörös-fekete-szürke oszlopok
kiáltják feléd: most is itt vagyok,
s kevés benne már, ha van, értelem.
Uram, jó uram, nyugdíjt adj nekem!
Röplabda apával
Elzának
Száll a labda, száll, tükrözi a víz.
Zöld a Balaton, térdemig sem ér.
Kerek, pattan és küldi a tenyér,
vastag a homok, homokszínű gríz.
Kicsit jó vagyok, egy kicsit komisz,
apa rámnevet, pontosan ezért.
Száll a labda, száll, tükrözi a víz.
Elbújik a nap, aztán visszatér.
Sekély ez a tó, tágas ez a tér,
apa arra gondol: nem rossz Kavafisz,
én viszont csak két év múlva leszek tíz.
Fűzfa levelét borzolja a szél,
száll a labda, száll, tükrözi a víz.
Találkozások
Tündének
Itt is látlak én, ott is látlak én,
itt találkozunk, ott találkozunk.
Tarka forgatag örvény-közepén
össze-összeér libbenő hajunk.
Tied fiatal, enyém kész regény,
méz-színűvé érlelte már a fény.
Enyém szigorú, tied költemény,
itt is látlak én, ott is látlak én.
Mert jövünk-megyünk, amíg járhatunk,
föltárul nekünk amit láthatunk.
Egymásba borul fantázia, tény,
mi történt velünk, mind együtt vagyunk:
itt is látlak én, ott is látlak én.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok keretében, a kolozsvári Bulgakov Kávéházban ez alkalommal is megszervezte hagyományossá vált helyszíni versíróeseményét, amely idén a Rondó-szombat címet viselte. Ezúttal rondó formában írtak verseket a résztvevő szerzők a közönség tagjai által megadott témákra, címszavakra.
