"vidámságot adj, ne tanácsot"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 17. (703.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Hiába
Karácsonyi Zsolt
„Mintha versre gondolnék...” - Beszélgetés a 65 éves Markó Bélával
MARKÓ BÉLA
Számok
Werner Lutz
A dombok ideje
ANDRÉ FERENC
Rondó-szombat
Fekete Vince
Rondó-szombat
Karácsonyi Zsolt
Rondó-szombat
László Noémi
Rondó-szombat
Papp Attila Zsolt
Rondó-szombat
Kádár Hanga
Apám leánya
Vajna Ádám
Versek
Vas Máté
Versek
Szőcs István
Haszonköltészet-tenyésztés – irodalomoktatás
Sebestyén Mihály
Lenin összes művei anyósom kiadásában
Oláh András
Versek
Kántor Lajos
Szelek és vitorlák
Ferenczi Szilárd
Sorozat szorozva
BORCSA JÁNOS
Szentgyörgyi László kételyei
Asztalos Veronka-Örsike
„A púpom púpjából csöpög a világ”
Teremburán innen, Teringettén túl
Jakabffy Tamás
Érdem és kegyelet: a dadogó oratórium
SZEKERNYÉS JÁNOS
Díjazott alkotóművészek Temesváron
 
Papp Attila Zsolt
Rondó-szombat
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 17. (703.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

Rondó Jancsó Miklósnak

 

Amikor Mátyás leszáll lováról

és a színház utcájába téved

(az éjjel soha nem érhet véget!),

és közelivé zoomol majd a távol,

egy bariton hang egyszeriben rászól:

„Edward király...” – és a múltba réved,

amikor Mátyás leszáll lováról.

 

Sétálhatna már ezután bárhol,

e hang kíséri: „ez legyen a béred,

egy nagy színész szavalhat most tenéked...”

A szobor innentől már visszaszámol,

és máskor is leszáll majd bronzlováról.

 

 

Rondó Sipos Katalinnak

 

Mint Hosszú Katinka széles karcsapása

szeli át a riói medencét,

úgy hasítja most a levegőt szét

egy másik Katalin, a földi mása.

Reggelenként teniszpálya várja

s vizslatja már labdájának röptét,

mint Hosszú Katinka széles karcsapása.

 

Aztán elvonul az éjszakába,

a táncparketten nem marad üres szék,

pillangóként ússza át az estéd,

és fejéről így hull le a párta:

gyorsan, mint Katinka karcsapása.

 

 

Rondó a harmincas asszonyokról

– bónuszrondó –

 

A szép, harmincas asszonyok szerelme

olyanná lett, mint amilyen én vagyok:

nem múltak el nyom nélkül a szép napok,

de együtt mozdul már a test s az elme,

és nincsen kérdés, melyre nem felelne,

ám ha félszó elegendő, hallgatok

– ez a harmincas asszonyok szerelme.

 

S ha kell, mindig kész az új, más szerepre,

de a héj mögül a lényeg felragyog:

távoli szigeten egy biztos sarok

– lehet bár vadóc, ragaszkodó, szende –

a szép, harmincas asszonyok szerelme.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében