1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Méretek

Libasorban a méretek,

Aki hápogni mer, azt fejbe rúgjuk,

Aki nagyobb a másiknál, azt is.

Nincs bennük hála.

A fiú legelől olyan, mintha én lennék,

De akkor ki lennék én?

Ha jobban megnézem, köztük van a gyerekkorom.

Legalább ő megtehetné, hogy előre szól,

Megállítani a dolgok menetét.

A méretekét.

Ha jobban megnézem, te vagy ott,

Sárga mellényben, hogy el ne üssenek.

Itt még nem ütöttek el senkit.

Na ugye.

Ha jobban megnézem, nincs ezekben

Semmi figyelemre méltó.

Körmök, agy, csontok.

Ballagnak, amíg valamelyik észre nem veszi,

Hogy nem figyel rájuk a halál sem.

Valahol otthon

otthon hagyott holmikat várunk

rojtosra fogdosott képeket

egy itt felejtett úrnő vigyáz ránk

a dadánk örök szabadnapos

bort tölt nekünk rúzsfoltos pohárba

bólogat de a nevünket nem kérdezi

a kezén ráncok a gyűrűk helyén

úgy simogat ha kihagy az álmunk

a falakon szétrepedt olajfestmények

az egyiken hosszú hajú férfi alszik

felette mellek és olló

alatta úrnő zsíros haja

borba mártott szivaccsal hajol fölénk

finoman ajkainkra nyomja

hova lett a világ kicsikéim

kérdezi mindenféle istenektől

Vajna Ádám: 1994-ben született Budapesten. Jelenleg skandinavisztikát tanul az ELTE BTK-n.