"fények törnek elő a földből"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 23. (709.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Arany János és a foci
Lőrincz P. Gabriella
„Sem vers, sem más nem tükrözheti a Gulág szörnyűségét” - beszélgetés Dupka György íróval
Király Farkas
Versek
Vallasek Júlia
Angolkeringő. A gyáva hős
Jancsó Miklós
Daisy
Balla Zsófia
Versek
Heinrich Böll
A kenyér íze
BÁLINT SZILÁRD
Versek
ANDRÉ FERENC
Versek
Gothár Tamás
Versek
SELYEM ZSUZSA
A sárkány még puffant egyet
Luke Turner
Metamodernista kiáltvány
Haklik Norbert
Középkori Sherlock Tallinból
Bogdán László
A másik világ
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Túlélni mindent, és a Semmit is!
Ferenczi Szilárd
Élet a filmben, film az életben
FISCHER BOTOND
Drogok, bohócok és társadalmi érzéketlenség
Antal Balázs
Posztmodern betyárok
László Noémi
A vesztes igaza
Szabadok és egyenlőek
Jakabffy Tamás
A múzsa és a költő
Horváth Előd Benjámin
Új démonok, régi alkatrészek
 
Király Farkas
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 23. (709.) SZÁM – DECEMBER 10.

ostrom

 

nem csupán a szomorúság létezik.

mondják.

s nem is tévednek.

léteznek finom szövetek, ragyogó borok,

selymes bőrök, bársonyos testek.

vannak. valahol.

 

nekem van rozsdám. szálló porom.

penészem. atkám. különféle tetveim.

málló vakolatom.

száraz csapom.

gyilokmeleg napom.

vannak hiányzó halott halottaim.

s van néhány élő halottam is.

 

megyek. egy-ké’-há’-négy.

futok. becsapódás. futok. még tudok.

 

nem csupán a szomorúság létezik.

valaki dobjon fel. valaki kapjon el. megint. megint.

selymes bőrök, bársonyos testek vannak.

valahol.

 

 

lidérctánc

 

k.,

meséltem neked a napfordulóról

amikor megfodrosodik az idő és

fények törnek elő a földből

a borzongásról mit a szökő vaksi pillanatok

testbe csapódása kelt

 

meséltem a fodrokban úszkáló kacsákról melyek

úgy vadásznak síkos zsákmányukra

mintha örökké élnének a világ

tojáslakuk héjának rianásával

kezdődött volna

s a beléjük csapódó sörét szaggatásával

érne véget

 

meséltem a villanyoszlop talpáról a víz közepén

mit kacsák úsztak körbe mielőtt

rettentő gépek acélkarmai törték darabokra

melyeket iszonyú markolók tépdestek ki

a víz folyékony testéből

 

meséltem a szigetről melyet

a talp mögé terelt hordalékból rakott a folyó

s melyet még iszonytatóbb gépszörnyek

aprítottak ezernyi csonkká

feldarálva bizonyítékát

mindenféle ifjúságoknak

 

meséltem a hídról melyről a szigetre ugrálók

sem mind tudták

valaha arra szolgált hogy

nagyapák s unokák várják-lessék

az alatta futó síneken

bőszen gőzt tüsszögő vasparipákat

s váratlanul szívükbe szakíthasson 

a mozdonysíp hangjának éles pengéje

meséltem a nagyapákról akik

meghaltak-megszöktek-túléltek

mindenféle háborúragozást

 

meséltem arról

mily istentelen kalligráfiára képes

a lyukas emberből

kecsesen aszfaltra kígyózó

vér...

 

k.,

napzivatarban figyeltük

egymás tenyerén a lidércek táncát...

 

 

arcom, repedő tükörben

 

nem esnek szét hangokká a szavak.

közelednek sebesen, éles alakzatban.

 

cápazsiráfra gondolok, fókamacskára.

s hogy vérem miféle

távoli zugokban száradhatna.

 

nem esnek szét, élesek.

 

üzenet recseg, mint

arcom a repedő tükörben.

 

*

 

ölnyire van most az ég,

ölnyire a föld.

nem érint se fű, se felhő,

sem savakat permetező fuvallat.

 

rothadó gyümölcsök bűzén lebegek.

kémény sóhajt,

magas torony sikong.

kitartok – aszfaltot törő csiperke,

falat repesztő akác.

 

villámok feszülnek ég s föld közé,

hídjai a pillanatoknak.

 

*

 

úton lenni nem menekü,

bár a menekü néha az egyetlen út.

 

széles a folyó, íme.

ezüst az árnyék és fekete a szél.

fogaim közt remeg

az ajándék, a zsákmány.

fészkelődik, mint éjjelente a

sínek között csikorogva hűlő murva.

 

*

 

tarisznyámból üvegport szórok

szanaszét, otthonos sivatagnak.

tudom: magányosnak lennem segítesz, ha kell.

tetoválásokat képzelek. magamra, rád.

kártyát vetek, így őszintén hazudhatok.

s közben meglátom a vágyakat. mindet.

 

aztán éjjel lesz. mint mindennap.

távolság lesz a közelség.

sóhajban mérhető.

 

*

 

ölnyire van menny, pokol.

gyümölcsök erjednek mindenütt.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében