Botházi Mária: Boldogság juszt is a tiéd. Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2016.
Tárcát írni nem könnyű feladat, tárcát olvasni viszont boldogság – Botházi Mária tárcáitól (bár a szerző inkább publicisztikának nevezi írásait) mindenképp vidámabbak leszünk, bár néha inkább sírnunk kellene. A Boldogság juszt is a tiéd című könyvecskéből – befér kabátzsebbe, női ridikülbe, férfi farzsebbe –, ahogy a kötet fülszövegírói, Tofán Koós Imola és Demény Péter is megjegyzik, mindannyiunk Marikája és Maresze bontakozik ki: hamisítatlan humora, elénk tárt görbe tükre révén olyan élethelyzetekbe kalauzolja olvasóit, amelyben igencsak magára ismerhet. Hiszen ki nem csapkodta már dühösen a partvisnyelet, miközben a család többi része jótékony semmittevésben leli örömét („A nő nem is a felmosóvödörtől vonyít egyébként, hanem attól, ha egyedül marad a felmosóvödörrel. Ha a felmosóvödör lesz számára a világ” – mondja a szerző egy nemrég megjelent interjúban), ki nem ismerné azt az erdélyi életérzést, hogy „a családban a pénz apa hatalma (...) apa nem ver, nem üvölt, nem nőzik, de neki valahogy mintha több jutna a kevésből is. (...). Anya eközben egyedül vonszolja maga után gyermekeit és a nagypiac idényterményeit (...). Anya mindig otthon ül és beoszt, a semmiből főz...” (A pénz beszól).
Botházi Mária görbe tükrében mindannyiunk marikaságát, az erdélyi magyar kulturális rendezvényeinket, a daciás nyaralásokat, sőt, akár mindennapi pompás buszozásainkat tárja elénk, ezek azonban épp a humor révén válnak elviselhetővé. S bár a kötetben nagyobb számban szerepelnek a női témák – jó kis látleletet nyújt a szerző az erdélyi magyar társadalom sztereotípiáiról, szokásrendszeréről, hogy mit kell és mit muszáj a lánynak/nőnek/anyának/feleségnek –, írásai nem a férfiak ellenében születnek: „Én nem kívánnék egy percig sem velük szemben élni – mondja a szerző egy interjúban –, én velük együtt szeretek. Úgy, hogy közben Marinak érezhessem magam.” És ez az, amit a Boldogság juszt is a tied biztosan kínál férfi és női olvasóinak egyaránt: megélni a mindannyiunkban ott rejlő marikaságot, kingaságot, janiságot. Felmosóvederrel vagy anélkül.