Szálinger Balázs: 360°, Magvető Kiadó, Budapest, 2016. Időmérték Sorozat
A kötet egy alapos körültekintés, téren és időn túlmutató megfigyelése a történelemnek, tudományos precizitással megalkotott képek közötti idegenvezetés. Mégsem a táj leírására, hanem annak szétírására kerül sor a versekben, a szövegeket mindegyre átitatja a közéleti jelleg. A haza mint földrajzilag behatárolható egység, és a haza mint fogalom, az otthon és otthontalanság közötti átjárás egyaránt beszivárog a sorok közé.
Megszólalásmódja többnyire a geográfiai, kartográfiai, szociológiai, antropológiai stb. szaknyelvi beszédmódot idézi, az első személyű megnyilatkozások is leginkább informatív, beszámoló jellegűek. „Népmesei szigor, ami itt van.”
Többször is felbukkan az apahiány motívuma, „egyre látványosabban nincs apa a tájban”.
Az idő szétcsorog, a holocén kortól a jelenig hömpölyög, de folyásiránya meghatározhatatlan. Néha kiönt a medréből, elmossa a történeti korok közti határvonalat, csak hogy újabb tájékozódási pontokat kínáljon az eltévedésbe.
Bár a versek többsége nem konkrét időmértékben íródott, a ritmika sajátos hullámzása mindegyre becsorog a mondatokba, feszült lebegést biztosít, mely kiszámíthatatlanul sodorja az olvasót magával.
A kötet négy ciklusra tagozódik, az elsőben létrehoz egy környezetet, melyben már megjelennek a baljóslatú jelek, a másodikban fokozódni kezd a feszültség, a veszélyérzet elől már vonulni kezdenek a felhők, a harmadikban rendre megjelennek a pusztulás nyomai, „szétnyomódik a nyár”, a negyedikben pedig áthelyeződnek az ösvények, eltűnik az idő, és már csak a régészeti leletek árulkodnak az egykori élet nyomairól. „Az ismert világ végén megállunk / Nézd csak minálunk fordul a bodza /Itt járt az ördög de amit elvitt / Valaki fogta és visszahozta.”
Alapjában véve az egész kötet olyan tanmese, amely bár nem moralizál, a végén mégsem lehet csak úgy elszaladni a következmények elől.
