"nem omlunk néma, dermedt pusztaságba"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Mnémoszüné
Demeter Zsuzsa
„Az irodalomban végképp nem érdekelnek az Erdély-ideológiák” - beszélgetés a Kemény Zsigmond-díjas Antal Balázzsal
Molnos Lajos
Novellák
Hajdú-Farkas Zoltán
folyó=parton
Tar Károly
A rendes ruhájú emberek meséje
Rauni Magga Lukkari
Örökséganya
Inger Mari Aikio-Arianaick
A világból haza
Varga Borbála
Versek
Skobrák Máté
Versek
HORVÁTH BENJI
Pucér tények torz romantikája
ANDRÉ FERENC
Jól bírja
Benő Attila
Versek
LŐNHÁRT MELINDA
Versek
Sebestyén Mihály
Provenienciaelv, avagy a török üzenet
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Városok arcjátéka – kifele
FERENCZI SZILÁRD
Rocketűdök gépzongorán
Kali Ágnes
Idegenségváltozatok, interferenciák
Gaal György
Életképek Kolozsvárról és a Kuncz családról
Imets Anita
Körvonalazott arcok
Emlékbe zárva
Jakabffy Tamás
Horváth Kornél elismerése
Dabóczi Géza
Trimateria
 
Varga Borbála
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.

Louvre-füzetek

 

Giovanni Paolo Pannini

 

Fête musicale donnée par le cardinal La Rochefoucauld

au théâtre Argentina de Rome en 1747 à l’occasion

du marriage du Dauphin, fils de Louis XV

 

Olasz–spanyol barokk terem.
Benne hatalmas keretek – az egyikben újabb
tömött közönség: színházi összejövetel.
La Rochefoucauld rendelte, mikor
Louis XV fia, a Dauphin
Rómában esküvőjét ülte,
ez alkalomból ünnepin
felgirlandozta a várost,
meg az előkelőségeket.
Gondolhatod, micsoda páros,
s micsoda élet: ünnepelt.
De a Dauphinről, mint sorsról,
mást regél a történelem,
mert én fiát a legvégéről,
mint XVI ismerem:
az összkép ugyanolyan zsúfolt,
girlandos minden buborék,
brokát helyett vérívek lógnak,
mázolt tetőnek fent az ég.
Amint a festményre bámulsz,
vélnél ilyen rémségeket?
Szegény királyom!
A való túllépte,
amit mert a képzeleted.

 

 

Baldassare
Halle renaissance

 

Felszakadott pulóverben papucsos turiszt-
forgatag ömlik át a terem egész űrén
süteményt majszol egy kelet-arc padon:
nézd, Raffaello!

 

Századok ülnek a falakon szín zenél
Baldassare Castiglione ki diplomata és ír
ibolyáskék derűs szemeit reám
nyitja csodálva:

 

Ez te vagy és a csík ruhaujjadon
ez a zaj körülötted a kávétól meg réteges illat
kiadós parfümös melegében álló
reggeliző nép?

 

Végül is ez maradt? Tele dobra remény
verseket írna, képeket ezerére fest –
mi meg azt hittük élni fog az álom
s más van előttem.

 

Bársonyos íveimnek a műanyag érthetetlen
nálam még van idő de ti mind siettek
s bár tudtam a meghalást az arcom
könnyű fölötte.

 

87 x 62 centiméter
emlékszel-e mikor hosszú  asztal
két oldalán az alkonyatban ülve
néztük a tájat?

 

Itt vagyok most is ugyanúgy ahogy akkor
kérdelek áttetsző szemeimmel őrzöm
a képet időt kapunak hogy érkezz
vissza magadhoz.

 

 

Reggeli

 

A világ arcai összehordva képeken
előttük a világ arcai reggeliznek

 

 

Cerneaux = cerveaux de noix = en clôture de clairvaux¹

 

Ha kívánnám se lehetne jobb
mosolygó arcok fenn a képeken
alattuk mosolygó ezeridegen
öt kontinens háromezer év
portréja járkál velem egy helyen

 

Ülök a Louvre déli szegletén
turisták a lépcső egyik felén
aranyozott rézrúd a másikon
kezem hálás ha megkopogtatom
Szajna partján fehér gesztenyék
virágzanak fák meg fent az ég
álomképekül elúszó hajók
melyiket rajzolnám nem tudom
emlékezetben ha maradna nyom
számban praliné elkényeztetett
gyermekként nyújtózom kőfokon

 

 

¹ dióbél = dió-agy = clairvaux-i körítésben

 

 

Guerrier combattant
a Borghese gyűjteményből

 

Ha nincsen háború akkor is harcolunk mert jó mozogni
birkózunk egymás között ahogy a nagyvadak kölykei mert
fából vagy kövekből de nő a dzsungel
minden inam fel-alá ugrál ezer meg ezer ismétlődő percem
végül is úgy örök mint az emberi test
megformált az efezusi Agásziász s ezt épület őrzi
én aki mozdulok és aki öt perc múlva elveszek itt az időben
idegen tőlem
a kő
és kameráitok
villogásánál jóllakott bámészságban
semmi sem hidegebb
Gondolnom sincs mikor éppen így ébresztek gondolatot –
kisebb ügyem is nagyobb annál mi a látvány
amit én éltem abból a kőnek semmit se hagyok
csak izmaim feszülését fogja a márvány

 

Azt hogy miért s az erőt  mi adta
s a lendület honnan ami kiragadna
téged aki puha cipőben járkálsz
körém méred andalgó lépted
akár a mocsár vizein pákász
tétova csáklyája keresi útját
ismertetők visznek reája
az örvényre ami megfejtésem
rejti és ők se tudják:
én bár kőben feszülök ingok
ha vissza nem tartana nem találnál
belédrúgtam volna mert
élőbb vagyok mint te aki itt most
vesztenivaló nélkül tespedve
utamban állnál

 

 

Szamotrakéi nikének nincsen feje
mindenki magát képzeli bele

 

 

Miért fiatalon
Messere Raffaello

 

Csokoládé, murok. S mivel ez a Louvre,
aki velem a túlső teremből szembenéz,
könnyen meglehet, maga Raffaello
műhelyéből, egy exquisit szakasz hozta kép,
rajta keresztül mestere, aki 37 évet élt.

Azt mondják, az istenek szeretik, aki fiatal,
s ha elég jó vagy, importálnak a mennybe, mert
ez van mindenütt:
magának legjobbat akar
az ég is, és gondolj bele, perspektívája micsoda,
fentről lefele nem marad más, mint csupa depresszió,
reggeltől estig a földet nézni nem éppen reneszánsz,
kellett hát egy derűs festő –
nekünk maradt a vízió.

 

 

Franciabiggio : Férfiportré

 

sötét férfifej sima tájban
árnyékolt szem alól néz komoran
fekete ruhája tükrözi arcom
üveglap homlokom ránctalan

 

ismétlések szimfóniája
a tekintet kendō-társamé
másfél évig edzettünk együtt
azóta ő is másfelé

 

46 kilómmal járom a várost
mozduló ideg-tánc vagyok
az ő arca éppily komor volt
mikor otthagytam és -hagyott

 

szemközt vele az urbinói
barátja vállán hagyja kezét
ezek ketten még együtt vannak
mi hogyan hányódtunk szerteszét?!

 

nekem inkább az élő kéne
valóságosabb legyél!
menjünk el együtt a messzeségbe
legyen hogy rólunk más regél

 

 

 

Varga Borbála: 1986-ban született Kolozsváron, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen végzett festészet szakon. Jelenleg szabadúszó festő. Honlap: http://vargaborbala.com/. Kötet: Seurat és az áriák (Kolozsvár, 2008, Erdélyi Híradó Kiadó).

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében