"nem omlunk néma, dermedt pusztaságba"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Mnémoszüné
Demeter Zsuzsa
„Az irodalomban végképp nem érdekelnek az Erdély-ideológiák” - beszélgetés a Kemény Zsigmond-díjas Antal Balázzsal
Molnos Lajos
Novellák
Hajdú-Farkas Zoltán
folyó=parton
Tar Károly
A rendes ruhájú emberek meséje
Rauni Magga Lukkari
Örökséganya
Inger Mari Aikio-Arianaick
A világból haza
Varga Borbála
Versek
Skobrák Máté
Versek
HORVÁTH BENJI
Pucér tények torz romantikája
ANDRÉ FERENC
Jól bírja
Benő Attila
Versek
LŐNHÁRT MELINDA
Versek
Sebestyén Mihály
Provenienciaelv, avagy a török üzenet
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Városok arcjátéka – kifele
FERENCZI SZILÁRD
Rocketűdök gépzongorán
Kali Ágnes
Idegenségváltozatok, interferenciák
Gaal György
Életképek Kolozsvárról és a Kuncz családról
Imets Anita
Körvonalazott arcok
Emlékbe zárva
Jakabffy Tamás
Horváth Kornél elismerése
Dabóczi Géza
Trimateria
 
Skobrák Máté
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.

négysoros

 

tudod az élet szép és hasztalan
de látod lenni már csak így lehet
majd mint a könnyű tejhab összetörsz
kanállal elkavarják szívedet

 

 

lassan szét

 

nézd hogy hordja lassan
szét a szél
szemöldökráncolásod

 

látod hiába minden
elsimulsz
elülnek gondjaid

magadnak is már megbocsáss
minden hiába látod

 

lassan csak elsimulsz
csak hordja szét

 

elülnek gondjaid
szemöldökráncolásod

 

 

j a zanza

 

„számadok törődöm

fut a velorexem

a sivatag földön

magam elé fekszem”

 

ha hét
toronyba
és ha háziúr
sohasem
menekülsz
amíg a lázad
ég hevül s
te kényedül
a házat
fájdalom
a magyarázat
kívül belül
ha hét

 

 

a leglágyabb

 

nem vágy ez már
csak emlék

 

nem érted én
nem élni csak
feledni is
szeretnék

 

és ez máskor
se volt más

 

a reggel a leglágyabb
lemondás

 

 

mintha semmi

 

én már csak arra
emlékszem hogy fázunk
mint a reggelek

 

hogy állsz és állok
és várod hogy
szeresselek

 

hogy vársz
én már csak arra

 

hogy téged mintha semmi
a hideg sem zavarna

 

 

felhőkarcoló

 

most
hogy
a mély
ségek
már
mind
kimér
ve ve
szett
gyors
lifttel
csúcs
ra jár
a tér
iszony

 

 

csendben

 

mikor már mindent kiejtettem
a kezemből te csendben
magadhoz emelsz

 

 

minden kezdet

 

„De ez mit is jelent?”

 

                                                      végül is
talán még mindig érdemes. Elkezdenünk
a mondatot.

 

 

mindig megint

 

mindig mit kéne
megcsinálni
meg mi nincsen
kész megint

 

 

 

Skobrák Máté: 1990-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE tanító- és óvóképző karának tanító szakos hallgatója.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében