"nem omlunk néma, dermedt pusztaságba"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Mnémoszüné
Demeter Zsuzsa
„Az irodalomban végképp nem érdekelnek az Erdély-ideológiák” - beszélgetés a Kemény Zsigmond-díjas Antal Balázzsal
Molnos Lajos
Novellák
Hajdú-Farkas Zoltán
folyó=parton
Tar Károly
A rendes ruhájú emberek meséje
Rauni Magga Lukkari
Örökséganya
Inger Mari Aikio-Arianaick
A világból haza
Varga Borbála
Versek
Skobrák Máté
Versek
HORVÁTH BENJI
Pucér tények torz romantikája
ANDRÉ FERENC
Jól bírja
Benő Attila
Versek
LŐNHÁRT MELINDA
Versek
Sebestyén Mihály
Provenienciaelv, avagy a török üzenet
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Városok arcjátéka – kifele
FERENCZI SZILÁRD
Rocketűdök gépzongorán
Kali Ágnes
Idegenségváltozatok, interferenciák
Gaal György
Életképek Kolozsvárról és a Kuncz családról
Imets Anita
Körvonalazott arcok
Emlékbe zárva
Jakabffy Tamás
Horváth Kornél elismerése
Dabóczi Géza
Trimateria
 
Benő Attila
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.

(hófolt)

A megmaradt hófolton nézem

a verebek megmaradt lábnyomát,

meg a cipősarkok emlékezetét.

Itt-ott egy-egy süllyedő, ázott ág.

 

A nap közelít, és a lassú olvadásban

valamennyi alakzat elmosódik, végleg.

 

Mintha tavasz lenne. Felejtek, és élek.

 

(félkarú óra)

Félkarú óra, egyetlen mutatóval.

Csak az órákat méri. Ráncos arcú számlap.

Körbe-körbejáró hiábavalóság.

Álmodban is színes szögeken jársz, mezítláb.

Megérkezel oda, ahonnan el se indultál.

Hangulat-állomások.

Belőled nyújtóznak a vasutak.

Merre robog a pulzusod?

Növekszik a mélyvörös. Parázs-láthatár.

Hamu-tartomány, málladozó körvonalak.

Alakzatok ledőlnek és szétfolynak.

Kösd be a szemed, hogy jobban láss

a belső áramlatok huzatában.

Kopárra vetkőzik a kertek emléke.

Nő a titok a gyökerek csendjében.

Képek sarjadnak benned. Homályosak,

mozgó pasztellek.

Rossz felbontású emlékezet.

A pohárból is csak magad iszod.

Légszomj, ég-szomj el nem olthatón.

Vastag fekete keretbe zárt szöveg

fehér foltjai.

 

(fölszakad a köd, vérzik alatta)

Omladozó lépcsők. Föl-föl az elérhetetlen magadig.

Beléd kap a sötét.

Szabadon árad a méreg minden irányból.

Szennyeződő látás. Magaddá tisztulnál.

Fölszakad a köd, vérzik alatta az ösvény.

Szivárvány-folyó lebeg a csontok fölött.

Újratervezett táj.

Itt már jártál, itt a sosem-voltban.

Milyen ismerős minden új város.

Árnyak vonulnak egyazon ritmusra.

Milyen lapos, meghunyászkodó itt a fény.

Nyújtózkodj magadig.

Visszatekintenél. Tört fény a szemedben.

Látomások maradéka.

Göröngy omlik, gyöngy foszlik.

Bujdokol a világosság. Vagy bizonyság-fogyatkozás van.

Föllélegeznek az összegyűrt képek benned,

és újra kibomlanak.

 

(kialszanak történetek)

Ki-tudja-hányadik felvonás után lehull

a csend-függöny. Véglegesek a rések.

Kialszanak történetek, helyzetek,

hangosított sóhajok, nevetések.

És nem jönnek a szereplők meghajolni.

Mintha várakoznál még a léptekre.

Távolodik a színpad. A taps is elmarad.

Mintha a szem új látásra ébredne.

Hol a népes közönség?

Hol vannak a feldőlt székek?

Miért nem világítanak

sehol a reflektor-fények?

Mi lett az arcokkal és álarcokkal?

És az emlékek hol égnek?

Hol van a középpont? Távol vagy közel?

És merre vagy te, aki még kérdezel?





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében