"nem omlunk néma, dermedt pusztaságba"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Mnémoszüné
Demeter Zsuzsa
„Az irodalomban végképp nem érdekelnek az Erdély-ideológiák” - beszélgetés a Kemény Zsigmond-díjas Antal Balázzsal
Molnos Lajos
Novellák
Hajdú-Farkas Zoltán
folyó=parton
Tar Károly
A rendes ruhájú emberek meséje
Rauni Magga Lukkari
Örökséganya
Inger Mari Aikio-Arianaick
A világból haza
Varga Borbála
Versek
Skobrák Máté
Versek
HORVÁTH BENJI
Pucér tények torz romantikája
ANDRÉ FERENC
Jól bírja
Benő Attila
Versek
LŐNHÁRT MELINDA
Versek
Sebestyén Mihály
Provenienciaelv, avagy a török üzenet
Szőcs István
Jegyzetek divatos témákról. Városok arcjátéka – kifele
FERENCZI SZILÁRD
Rocketűdök gépzongorán
Kali Ágnes
Idegenségváltozatok, interferenciák
Gaal György
Életképek Kolozsvárról és a Kuncz családról
Imets Anita
Körvonalazott arcok
Emlékbe zárva
Jakabffy Tamás
Horváth Kornél elismerése
Dabóczi Géza
Trimateria
 
LŐNHÁRT MELINDA
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.

Valami kiszámíthatatlan

Ma egy ágyban alszom egy kisfiúval és egy nagy macskával:

van ez így, ők alszanak egy ágyban velem, egészen pontosan,

mert ők már alszanak, csak én  tanulom itt

az üresnap utáni teliholdat, a pihegést, ahogyan ők:

az éjszaka, akár a tenger, akár a tengeri

sün, tengeri szivacs, fekete

szurok folyik az ereiben, fekete szurok lüktet

a  szívében, forró, fortyogó, fekete,

megszívja magát, megszárad, megszilárdul és rámmered:

sűrű és mély,

próbálkozom,

befordulok,

kiszámolok,

kifordulok,

beszámolok,

lassan csak ez marad

valami beszámíthatatlan törmelék,

valami kiszámíthatatlan álomkép vagyunk,

vagyok ma épp.

 

 

Szóturkáló

1.

mielőtt sóbálvánnyá változtatnak 
végképp bús félistenek, vidám faunok,
mit tudom én, hogy milyen nyelvek, nyálak,
csókok, pletykák, farkatlan farkasok,
gorillák, pávák, fogatlan hiénák
tennének lóvá, szarvassá vagy őzzé,
sebzik bőröm, míg kővé változom, 
hálóm megszövöm még ma, én, a pók.

 

2.

nem! nem jöhetsz velem! te nem! beengedtelek, 
de rámgyújtottad a házat, aztán lehevertél az ágyra,
és azbeszted mögül nézted volna, hogy égek porrá- 
de jött egy idegen.

 

3. 

benőtte húsom, körbefonta 
a hallgatás, a kopott bőrkabát?
szavakra tépem, nem kímélem
a súlyos gyászruhát!

 

4.

szavakat keresek önmagamra,
meg persze, rád, –  jellegtelen,
hány karakter lehet egy jellem?
jellemtelenség? vagy mi más? –
mint más a rég megunt ruhát:
átszabnám, átvarrnám hiányod,

de ez a tegnap déli ragyogás is mit akar?

esőbe fordul át, s az októberi zokogást
most vékony, hegyes tűbe fűzném,
csendesedjen, mert napok óta függ már
ott az ólomszálon, idegszálon, fentfeszül,
azon a furcsa, éles késként villanó
galambszaros, tömbök közötti vaspárkányon

 

5.

az idő nyakamba zuhog és megtanulhatatlan, 
hogyan, mikor és mit kell mondanom, hogy bekopogj

két félidő kihűlő pólusai között a csend szuszog,
épphogy szuszog.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében