Mezsgye
Meleg hangulat, zsibongó árnyak, fény, muzsikaszó. Szilveszter
este. Az óév temetése.
A város falai között megelevenedett az élet. Kávéházakban,
vendéglőkben,
korcsmákban,
egyesületekben, mindenütt
jókedv.
A legkisebb
kocsmában is hejehuja járta, Szilveszter éjszakai
hangulat, kedv, pajzánság, borgőz, mámor árad
ki mindenfelől.
Este nyolc órakor a Kereskedők és a Kereskedő Ifjak
Társulata összes termeiben
felgyulladtak
a villanyos lámpák, s a kiáradó muzsika hangjait széthordta
a hideg
és a metsző szél a főtér minden zugába.
A közönség azzal
a reménnyel
gyülekezett, hogy kellemesen fogja átmulatni az év utolsó
napjának néhány óráját.
Pontban kilenc órakor zendített rá Szőke zenekara
a nyitányra,
ezután Szabó Elza énekszólója
vezette be
a rövid, de kedves programot. Hangja gyönyörűen
csengett,
kellemesen, megnyerően férkőzött
be a szívekbe. A közönség zúgó tapssal honorálta
remek énekét.
Az énekszóló után Derzsy Jenő szavalta el Makai héberből
fordított Pokol című költeményét.
Megtapsolták. Ezután az előnyös hangjáról ismert Tankó
Sándor emelte az est hangulatát helyi vonatkozású kupléival,
majd megtoldotta
a színészi alakítással előadott Haccacáré nótával.
A tehetséges fiatalember
után László Károly, a város
jó nevű népzenésze játszotta el a Csermák-kesergőt
művésziesen.
Ezzel véget ért volna az előadás, azonban
műsoron kívül Derzsy Jenő előadott még egy
humoros
költeményt, sok derűs percet szerezve ezzel, végül pedig
– a közóhajnak engedve –
az est komikusa, Tankó Sándor állt ki a pódiumra, és
zenekíséret mellett elfütyülte
a Dráma a tenger fenekén című andalító nótát. Zúgó
tapsban volt ismét része.
A kedvesen lefolyt műsor
után kezdődött a tombola-játék, melynek
a főnyereménye az újévi malac volt.
A felcsendülő harangszóra
egyszerre
elült a zaj és elaludtak a villamos lámpák. Sötétség lett,
mely mintegy
jelezte, hogy egy új mezsgyét léptünk át. A Ganz cég
megkapó figyelmessége volt ez, így akarva boldog újévet
kívánni a városkának. Mikor
felgyulladtak ismét, Cirmay
Zoltán református lelkész emelkedett szólásra és gyönyörű,
magas szárnyalású
beszédben köszöntötte az
1914-es
esztendőt.
Egy rövid pillantást vetve az elmúlt esztendő
szomorú eseményeire, a jobb jövő
reményében üdvözölte
az új évet, áldást, békességet kérve
a jelenlevőkre
és e sokat szenvedett magyar hazára. Köszöntő
beszédére
összekoccantak a
poharak, sok jó kívánság áradt szét a
szobákban, majd mintegy varázsszóra rázendített a zenekar
a Himnuszra,
s a jelenlevő közönség ajkán, mintha csak a
királyok királyának trónzsámolyához akarná küldeni a
magyar lélek fohászát, felcsendült az Isten, áldd meg a
magyart.
Vaterland
Egy napja már a csodás német hajón lakunk.
Olyan hamar elmúlt ez az egy nap, hogy észre
sem vettük. Ha a többi hét is ilyen könnyű és
kellemes lesz, akkor hálásak lehetünk majd a
tengernek.
Tegnap Cuxhavenből fél 12-kor szálltunk hajóra.
Most kötöttünk ki Southamptonban. Gyönyörű
úton vonultunk át Dower és Calais között, ahol
a két partról angol és francia hadihajók néznek
egymással farkasszemet, azaz most inkább
kordiális barátsággal mosolyognak egymásra.
Mosolyog a tenger is, egy percig sem volt
haragos, mindig vidám. Az ezerféle szín közül,
amit játszani szokott, még eddig csak a derülteket
s kedveseket csillogtatta. Reggel szinte tündöklő
ezüstfehér volt a fehér angol ködtől, azután zöld,
most csodás halványkék.
Egyik oldalon az üde zöld francia part, másik
oldalon az angol tengeri fürdők hosszú sárga
homoksávja. Gyönyörködve nézzük – egy hétig
nem fogunk már holnaptól kezdve földet látni.
Négy óra múlva még kikötünk Cherbourgban,
ott száll fel hozzánk Károlyi Mihály gróf, s ott
adják le ezt a pár sort, amit most írok. Azután
már nem állunk meg New Yorkig. Ha ugyan egy
jéghegy bele nem avatkozik menetrendünkbe.
Eddig még semmi sem zavarta az utunkat.
Szépen s könnyen jutottunk el Európa széléig.
Szép, napfényes időben ment végig velünk a vonat
a gyönyörű porosz síkságon. Berlinben csak
másfél órát töltöttünk, de Hamburgban már másfél
napig pihentünk a hajóra szállás előtt.
Rend, tisztaság, előzékenység mindenütt. Dús,
zöld vetések, rétek, kertek, vetemények végig
a vasút mentén. Közben szép piros faluk. Minden
falu egészen piros, mert a házak fala is, fedele is
tégla. A templom is tégla. Csudájára jártunk,
amikor megláttunk egy nádfedeles házat. Annak
is vörös tégla volt a fala.
Falu is alig van gyárkémény nélkül. A városok
meg tele gyárakkal. Roppant pályaudvarok, a
hamburgiba a mi nyugatink ötször beleférne.
S olyan pontosság, olyan teljes rend mindenütt,
hogy szinte semmi zökkenés nincs az irtózatos
forgalomban. S a vasutak, pályaudvarok, utcák
mind olyan tiszták, hogy valósággal nyomasztóvá
válik ez a pedáns tisztaság, hogy az ember szinte
vágyni kezd egy kis velencei szemét után.
És most, egy napja már azt a nagy vízből való
országutat rójuk, amelyen olyan roppantul
emelkedő tömegekben tódulnak szegény
honfitársaink nyugat felé, mintha új népvándorlás
volna.
Mit találunk Amerikában, milyen az a magyar,
akit a hosszú elnyomatásban elcsigázott ősmagyar
talajból ültettek át a szabadság buján termő
televény földjére: ez a kérdés egyre jobban
izgat bennünket.
A feleletet egy hét múlva tudjuk meg. Addig csak
a félelmesen nagy hajóban, meg a kifogyhatatlan
szépségű tengerben gyönyörködünk. Eltűnődtünk,
olyan ragyogó kék-e most az ég otthon is, mint itt,
a csatorna vize fölött?
Állomáshely
Az egész északi harctér izgalmas,
nagyarányú és
jelentős akciók és események színhelye. Az orosz
haderő óriási erőfeszítéseket tesz, hogy egyrészt
meglévő hadállásait megtartsa, másrészt a közelmúltban
elvesztett pozícióit visszaszerezze.
Vereségek egész sora érte az utóbbi hat hétben az orosz kolosszust,
tömegeiből százezrek vesztek
el, érthető tehát, hogy most óriási erőlködéssel
minden ereje és minden embere felhasználásával
igyekszik helyzetén javítani.
Sem nekünk, sem a német hadvezetőségnek nincs
titkolni valónk, helyzetünk jó és világos, erősek vagyunk és
megtörhetetlenek, diadalmasak és
leverhetetlenek.
Az orosz hadvezetőség nem kíméli az emberanyagot,
és lázasan dobja a harcvonalba tartalékait, hogy a Dnyesztertől délre
eső pozícióit Sztaniszlau
centrummal megtarthassa. Ezek a pozíciók fontosak
nekünk is, de ezerszerte fontosabbak az oroszoknak,
mert elvesztésük Galíciában nagyon megnehezítené
helyzetüket. Ez teszi érthetővé a Dnyesztertől délre folyó rendkívül
makacs és szívós harcokat,
ez magyarázza, hogy előrenyomulásunk csak ily
lassan történhetik.
Az oroszok mostani erőlködése azonban csak gyenge
erőlködés, mely ha tud is pillanatnyi előnyöket elérni,
nem tudja kimozdítani
sarkából diadalmas csapatainkat és hűséges
szövetségeseinket. A részünkön az erő, a
bátorság, tehát részünkön lesz majd a végső
diadal is.