"térképjel maradok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Csak író volt. (Mózes Attila halálára)
Antal Balázs
A látható életmű
Karácsonyi Zsolt
Versek
Fekete Vince
Vargaváros (versek)
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
DAN SOCIU
Gyűlölettől kiszáradt szájjal
Borcsa Imola
Macskaének
Németh Gábor Dávid
Versek
Bánóczi Beáta
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon”
Bordás Máté
Versek
Kabai Csaba
Másodosztály
Csontos Márta
Versek
Fried István
A regény mint hegedűverseny. Szántó György Stradivarijának „rejtélye”
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt ügyekről. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Papp Attila Zsolt
A langyosokat kiköpi az Úr
GYŐRFI KATA
Megöleljék-e érkező szeretteiket vagy ne?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Létezik másfajta világrend is
ANDRÉ FERENC
Körülírások
A horzsolás kitartó feszítése
Jakabffy Tamás
A Szimfonikus táncok
Túros Eszter
In memoriam Jakobovits Miklós
 
Németh Gábor Dávid
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Hideg

 

A tenyerem és a talpam mindig hideg,

állítólag rossz a keringésem, erre gondoltam,

amíg vártam. A gyomrom nem bírja

a távolságot, hogy lefoglaljam magam,

átírtam valakinek a nevét az övére a telefonban,

hadd higgyem majd néha, hogy ő hív.

A lábujjak a halál előtt néhány nappal

begörbülnek, ezt egy filmben hallottam.

Akkor lett gyanús, amikor próbált lebeszélni.

Várjam csak meg otthon. Mintha jelentése lenne,

hogy a hűtő előtt állok. Eleve hideg van. Az ajtó

alig akar elszakadni, a gumi hangos cuppanással

engedi el a keretet. Üres is lehetne. Mintha más

dolgok függése valamitől igazolná azt a valamit.

 

 

Március

 

Nézegetem a vécében felfüggesztett

naptárban, hogy melyik rokonodnak

mikor van születésnapja.

 

A lábujjaid végén hintáztatod

a papucsod. Egyszer leesik. Csattanás.

 

Ijedtemben letépem a március sarkát,

az apád születésnapjával, aki már

három éve meghalt. Visszarakod

a papucsot, hintáztatod tovább.

 

 

vegyület

 

azt mondtad

a tojás egyetlen petesejtből

és az azt körülvevő

tartalék tápanyagokból

és védőrétegekből áll

 

műanyag villával ettem

egy hópelyhet

mintha biztos helyem lenne

az űrben

irigyled a műanyag villa

bizonytalanságát

bár még egyet sem láttál eltörve

 

megszámolom hány pehely

egy hóvihar

közben arról beszélsz

hogy a kálcium

hevesen reagál oxigénnel és vízzel

ezért a természetben

csak vegyületei fordulnak elő

 

a tojásfehérje

mint a sperma szomorú

ha nincs is külön

mit foglalkozni vele

ott van

 

párnákat raktál az ablakba

hogy ne legyen huzat

olyan volt a csend

mint a liftben

túl sokat vettünk észre

egymásból

 

a mozgás szervezi a teret

két irányból kerüljük meg az ágyat

átrendez minket

 

néha úgy érzed neked is csak

vegyületeid fordulnak elő

 

aludhatnék éjjel de nem

mert ébren van

 

a keze

 

túl pontos

 

 

Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten, jelenleg is ott él, a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakos hallgatója.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében