Független zajok
Egy vajas dobozban rejtőzött el.
Egérnek hittem,
de heg volt a vésőre vágó kalapácson.
A fém fej citromot nyelt arca,
mikor meglátta a sarkköröket.
A jégtakaró kettővel osztható.
Sapka és lábbeli marad.
Keret,
amit fix aránnyal eltérít a klímaváltozás.
Fehér téglákat nyel a tenger.
A hajógyári szigetre sodorja
a partra vetődő hullámokat.
Ahogy a dokkból kicsurran egy hajó,
a sín menti fák rögtön elreptetik madaraikat.
Csavar rögzíti dobhártyámhoz
a motorban berobbanó zajt.
Csivitel a rögtönzött felhő.
Spirált fon ujjai közé az erdő.
Manikűrmentes napokban gazdag nyár.
Szellő szórja szét a pigmenteket,
sárga festék a palettán.
A terület vakondjai vaddisznóösvényt túrnak.
Armstrong lábnyomait álmodják saját fejük fölé.
Gyökérmenti hangyasztrádákon igazoltatás.
Ízelt lábaikkal beparkolnak az esőcseppbe,
és az ideiglenes bábállapot hasznot hoz a flórának.
Tundracseppek
A gleccser tarthatatlan.
Befolyik a paplan alá,
és tenyerem csiklandós
partján épít jurtát.
Ájulásig hajtja az idegeket.
Szűkül a kunyhó.
Órám sietteti a szívverést.
A bejárattal szemben
oltár, rózsafüzér,
és Lenin mellszobra kicsiben.
Dísztárcsa lóg a falon.
Az udvaron gumiabroncs hinta,
medvecsapdák,
és a csali:
Szűz Mária vörös hajjal.
Plexi
Bútoraim lelkesen
ajánlják fel ölüket a zajnak.
Hang nélkül az ő arca is más.
Ráborul az alvóra,
szűri a csöpögés visszhangját.
Feltesz egy lemezt.
Tudja,
hogy Bulat Okudzsavára
szoktam lefeküdni.
Mintha a Hold keleti
peremét szántaná a tű.
Lábnyomok,
amik sötét anyagba vágnak.
Legyalulják a kopott teret.
Nullától álomig rövid az út.
Percenként harmincháromszor
fordulok jobbról balra.
Hamar el fog érni így a szíj.
Holdam árnyéka lelassul,
hangja mélyül, majd megáll.
Apró hajók érkeznek,
zászlót tűznek.
Elnevezik a plexit űrkutatásnak,
és magukra zárják.
Semmi köz
Aki húsz, még átfér rajta.
A burkolat érdes,
letépi ruhámat.
Meztelenül könnyebb.
A két bérház közti rés
paradicsomba vezet,
ahol megtanulom
a lótuszülést.
Választok egyet a bolyhos,
zöld szőnyegek közül.
Kiterítem,
sarkait égtájak szerint.
A tajgán mocsarakat ízesítenek
a finnugor halászok.
Mögöttem egy szőke földrész,
mély ágyban, mozdulatlan.
Keleten járható a határ,
de még bontják a kerítést.
A nyugat tabu.
Bordás Máté 1995-ben született Szolnokon. Tanulmányait egy kisvárosban, Martfűn kezdte, majd gimnáziumba Szolnokon járt. Jelenleg az ELTE magyar–német tanári szakos hallgatója, és Budapesten él. A versírás mellett zenél és fest.
