"térképjel maradok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Csak író volt. (Mózes Attila halálára)
Antal Balázs
A látható életmű
Karácsonyi Zsolt
Versek
Fekete Vince
Vargaváros (versek)
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
DAN SOCIU
Gyűlölettől kiszáradt szájjal
Borcsa Imola
Macskaének
Németh Gábor Dávid
Versek
Bánóczi Beáta
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon”
Bordás Máté
Versek
Kabai Csaba
Másodosztály
Csontos Márta
Versek
Fried István
A regény mint hegedűverseny. Szántó György Stradivarijának „rejtélye”
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt ügyekről. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Papp Attila Zsolt
A langyosokat kiköpi az Úr
GYŐRFI KATA
Megöleljék-e érkező szeretteiket vagy ne?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Létezik másfajta világrend is
ANDRÉ FERENC
Körülírások
A horzsolás kitartó feszítése
Jakabffy Tamás
A Szimfonikus táncok
Túros Eszter
In memoriam Jakobovits Miklós
 
ANDRÉ FERENC
Körülírások
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Borbély Szilárd. Studia Litteraria, LV. évfolyam, 2016/1–2.

 

 

 

A Studia Litteraria Borbély Szilárd munkásságának dedikált duplaszáma az életmű teljes szegmensének megfigyelésére kiterjed: az irodalomtörténészi, valamint a költői, írói, esszéírói és kritikai munkásságát elemző szövegek egyaránt helyet kaptak benne. Illetve egy recenzió is olvasható egy egyelőre még kiadásra váró posztumusz Csokonai-tanulmánykötetről is.

 

Lapis József előszavában megjegyzi, a tanulmányok elkészülésekor fontos szempont volt, hogy a felkért szerzők „ne az emlékműavatás gesztusát gyakorolják” (3.), hanem szakmai, tudományos igénnyel forduljanak Borbély munkásságának tanulmányozásához.

 

Külön hangsúly helyeződik a korai (az Adatok, valamint a Hosszú nap el) köteteire, valamint Borbély Szilárd drámai műveire, mivel ezekről a többi műveinél jóval kevesebb alapos értekezés született. Ugyanakkor a lírakoncepciójára és a kortárs költészettel való viszonyára is reflektálnak a szerzők.

 

A tanulmányok olyan kulcsszavak köré épülnek, mint a test és szubjektum konstrukciói, az alárendeltség, a trauma, a keresztény és a zsidó hagyomány, a hittel való viszony, a Pilinszky-szövegekkel megképződő párbeszéd, az Én és a nyelv közötti átjárás, illetve átjárhatatlanság, inter- és transztextualitás, személyesség és az életrajziság kérdésköre.

Borbély költői indulásakor kettős fogadtatásban részesült: a pozitív visszajelzések (például Nádas Péteré) mellett számos elmarasztaló visszhang is érkezett. Ebben szándékosan alkalmazott anakronisztikus nyelvezete is közrejátszott, mely tudatos törekvés a poétikai nyelv megújítására: beépíteni a költészetbe az abúzus nyelvét. Ez a tendencia a teljes életművére kiterjed, a kirekesztettek, elnyomottak, megalázottak perspektíváját matematikai és grammatikai precízióval stilizálja, és próbálja bemutatni úgy, ahogy Debreczeni Attila megjegyzi, „[m]i nem láttuk. Csak ő látta.” Alapos vizsgálódás, helyenként kritikai felhang – de mindez csak azért, hogy feltárhassák a roncsolás nyelvét.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében