"térképjel maradok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Csak író volt. (Mózes Attila halálára)
Antal Balázs
A látható életmű
Karácsonyi Zsolt
Versek
Fekete Vince
Vargaváros (versek)
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
DAN SOCIU
Gyűlölettől kiszáradt szájjal
Borcsa Imola
Macskaének
Németh Gábor Dávid
Versek
Bánóczi Beáta
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon”
Bordás Máté
Versek
Kabai Csaba
Másodosztály
Csontos Márta
Versek
Fried István
A regény mint hegedűverseny. Szántó György Stradivarijának „rejtélye”
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt ügyekről. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Papp Attila Zsolt
A langyosokat kiköpi az Úr
GYŐRFI KATA
Megöleljék-e érkező szeretteiket vagy ne?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Létezik másfajta világrend is
ANDRÉ FERENC
Körülírások
A horzsolás kitartó feszítése
Jakabffy Tamás
A Szimfonikus táncok
Túros Eszter
In memoriam Jakobovits Miklós
 
ANDRÉ FERENC
A horzsolás kitartó feszítése
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Bende Tamás: Horzsolás. Parnasszus Könyvek, Új Vizeken 45., Budapest, 2016.

 

 

 

Alig észrevehető szisszenés a bőr felsértésekor. Biztat, nyugtat, de közben ajkait harapdálja. Látszólagos banalitásokat mutat fel, melyekre mégis ránehezül a személyesség. Ezek a pillanatképek valaki másé, mégis pimaszul ismerősek.

 

Poétikai nyelve az élőbeszéd, mindegyre jelen van a kimondás lehetősége és a kimondhatatlanság közötti ingázás. És azért beszél halkan, hogy muszáj legyen jobban figyelni. Már a borító is jelzi, letisztult hullámzásra várhatunk. Egyszerűnek és tisztának mutatja magát, kiismerhetőnek és kézenfekvőnek, hogy annál több maradhasson takarásban. A patások vágtája, a piruló hagyma és a cigi sercegése, a korán kelők szótlansága. Olyan magától értetődőséggel próbálja megtanítani a lebegést, mintha „a földet érés ígéretéből bármit is érthetnénk” (Vonzás, 18.). Helyenként úgy morzsolja a közhelyeket és giccseket az ujjai közt, hogy az már végzetesen emberi. A magány rendszerbe ültetése, ciklusokba építése, a várostól a tengerig és a félretekintések út közben.

 

Öt ciklusra oszlik, az elsőben egy kapcsolat rojtosodásába merülünk („Nincs szavunk, ami kifejezhetné a távolságot két/egymás felé indított, majd hirtelen félbeszakadt/mozdulat között.” Hanyatt, 17.), a másodikban a megbocsátás és a felejtés visszavonhatatlanságát beszéli el, a harmadikban a Másikat figyeli, hogy jobban lássa saját magát („Körmöd alól csipesszel szedegeted/a megannyi vörös textildarabot.” (Görcs és harapás, 52.), a negyedikben a gyerekkor kinőtt kabátját próbálja fel, mintha utoljára, az ötödikben a bűntudat rácsait szorítja ökölbe szorított kézzel („A részvétlenség elől foszló paplanok közé menekül.” Bűntudat, 59.) Minden ciklus címadója a benne szereplő utolsó vers, ezeket A ház és a Sejtés versek zárják körül, mert a behatárolhatóság a megismerhetőség látszatát kelti, hogy ezáltal elhiggyük: „nincs ebben semmi tragikus.” (Sejtés, 99.)

 

Nem ütés, nem hasadás, a horzsolás kitartó feszítése ez a kötet. És nem fájni akar, csak folyamatosan emlékeztetni valamire.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében