"térképjel maradok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Csak író volt. (Mózes Attila halálára)
Antal Balázs
A látható életmű
Karácsonyi Zsolt
Versek
Fekete Vince
Vargaváros (versek)
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
DAN SOCIU
Gyűlölettől kiszáradt szájjal
Borcsa Imola
Macskaének
Németh Gábor Dávid
Versek
Bánóczi Beáta
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon”
Bordás Máté
Versek
Kabai Csaba
Másodosztály
Csontos Márta
Versek
Fried István
A regény mint hegedűverseny. Szántó György Stradivarijának „rejtélye”
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt ügyekről. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Papp Attila Zsolt
A langyosokat kiköpi az Úr
GYŐRFI KATA
Megöleljék-e érkező szeretteiket vagy ne?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Létezik másfajta világrend is
ANDRÉ FERENC
Körülírások
A horzsolás kitartó feszítése
Jakabffy Tamás
A Szimfonikus táncok
Túros Eszter
In memoriam Jakobovits Miklós
 
Túros Eszter
In memoriam Jakobovits Miklós
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 03. (713.) SZÁM – FEBRUÁR 10.


Halálának negyedik évfordulóján, 2016. december 16-án nyitották meg Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) Jakobovits Miklós első székelyföldi életmű-kiállítását. Az ebből az alkalomból készült katalógusban több mint száz színes reprodukciót találhatunk.

 

A nagyszabású tárlatot éppen abban az intézményben szervezték meg, amelynek létrehozásában Jakobovits Miklós képzőművésznek, a Barabás Miklós Céh egykori elnökének főszerepe volt.  A kiállításnak Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész volt a kurátora, aki a katalógust is szerkesztette.

 

Jakobovits festményeit, kerámiáit, szobrait mindvégig a keresés, az anyaggal, színekkel és textúrákkal, azok különböző minőségeivel, lehetőségeivel való kísérletezés, játék hatja át a figuratív alkotásoktól a teljesen elvont képtörténésekig.  Képeinek konkrét tárgya legtöbbször ürügy – kiindulópontja a fizikai valóságtól való elrugaszkodásnak. Bár témái, formái gyakran sorsszerűen ismétlődnek, jelképekké hatalmasodnak, mindig túl is mutatnak tárgyszerűségükön.  Ugyanakkor szembetűnő tárgyválasztásának egyszerűsége, formáinak homogén felületektől való határozott elkülönülése, magukbanvalósága. Sokszor már nem is festett, vésővel, spaklival dolgozott, égetett, hogy olyan változó helyzeteket, körülményeket teremtsen, melyek hatására teljességükben be nem látható képi ritmusok, organikusan alakuló plasztikus rajzolatok, architerktúrák, színhatások jöhettek létre.  Ezek a képben rejlő lehetőségek szenvedélyesen foglalkoztatták. A teremtő folyamatok lázban tartották, és amit művelt, azt gondosan dokumentálta is,  a márványpor, a tégla, a homok, a rézreszelék által elnyerhető textúrákat, alakzatokat, árnyalatokat.

 

A legegyszerűbb formákból úgy hív elő monumentális hatású képeket, a kétdimenziós formák repedésein úgy szivárog be a múlt, úgy nyílik meg a tér, mennek végbe leheletfinom változások, jönnek létre szebbnél szebb variációk, hogy az alkotási folyamat beteljesedését jelentő kép vagy  képtárgy szinte másodlagossá válik. Annak ellenére, hogy anyagukat és ötvözeteiket tekintve legtöbbször nagyon időtálló alkotások ezek, azokat a múlékony folyamatokat hozzák közel, amelyekkel megalkották őket.  Művészetével kapcsolatban a metafizikus festészet juthat eszünkbe. Úgy hív elő univerzális összefüggéseket, a különböző anyagokkal való elmélyült foglalatosságai révén úgy próbálja megfejteni azok titkait, alkotásai úgy nyitnak kozmikus,  ősi, mágikus dimenziókat, hogy közben nagyon személyes történetekről vall.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében