"egy cápa szája az otthonom"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 04. (714.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Nehéz mantra
László Noémi
„Ne csak magunknak magyarázzuk el, a nagyvilágnak is!” - beszélgetés Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával
ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ
Jégtoronyóra
Warsan Shire
Beszélgetések az otthonról (egy kitelepítési központban)
Vallasek Júlia
Angolkeringő. Mi a csoda?
Eszteró István
Hogy szét ne hulljak álmaimra (versek)
Varga Borbála
noktürnök I. (versek)
Nagy Kata
Folyamatábra
Élő Csenge Enikő
bontás
Hajós Eszter
Rövidprózák
Kali Ágnes
Távlatok: Hervai Gizella - Ami engedélyeztetett
Sánta Miriám
A téren
Haklik Norbert
Born to Die in Berlin
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt ügyekről. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Batári Gábor
Profán Theophania
Czakó Gábor
A magyar szó ismérve
Ferenczi Szilárd
Romos romantika
FISCHER BOTOND
Kortársunk Shakespeare?
Stermeczky Zsolt Gábor
A visszafogott modern ember esete a szegedi boszorkányperekkel
Codău Annamária
Huba mindennapjai
Miklós Krisztina
Az emlékezés igazságtörténései
Jakabffy Tamás
Ki volt Florence Foster Jenkins?
Portik Blénessy Ágota
Feeling blue?
 
Élő Csenge Enikő
bontás
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 04. (714.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

 

a parkettára fektettél, mert a szőnyeg anyaga kényes,

hoztál teát, feltetted apád lemezét, és magadhoz nyúltál:

így voltunk mi, a nemlétezők.

azt mondják, a nemlétező nem a nincs, de nem is a van,

én azt mondom, ami van, az a tea,

meg egy kazettáról másolt cd, rádiókabaré 1990.

 

mániákusan tekergetted a magnót,

kerested Hofi egy elcsépelt poénját.

 

a parkettára fektettél, de én meg akartam fogni a szőnyeget,

az ujjaim tövével túrni a finom szálakat.

azt hitted, foltot hagyok rajta, azt hittem, a tapasztalat: lét.

 

megint a kordbársony nadrág,

érdes volt, amikor az arcomhoz ért.

érdes volt a szád széle, kiszáradt, sokat beszélsz,

pedig a történetek csak téged izgattak:

a történetek anyámról, és arról, hogyan szidott le apám gyerekként.

 

a kisszobában az esték egyformák voltak:

lesegítetted a kabátom, megdicsértél, ha szoknya volt rajtam,

és elkezdtél magyarázkodni, csak úgy, mindenért.

azt mondtad, nem vagy jól, azt mondtad, változó,

kétismeretlenes apádhalála,

aztán bőgtél és jött a parketta:

„a lét nem dolog, csak a dolgok alapja.”

 

– ide feküdj!

és rámírtad a nevedet a száddal,

és én ott feküdtem, nem veled, hanem az örök melankóliáddal.

 

ott fekszem még mindig, mert a lécek közötti rések

vákuumként szippantják a végtagjaimat.

magába szív a szoba, a feltúrt Bem utca, a külvárosi villamossínek.

együtt megyek tönkre a lécekkel, apád lemezével,

meg az utolsó cigarettájával, amit nem szívhattam el.

 

nem akartam elszívni.

 

bennünk, mint a szőnyeg létezésében, mindig kételkedtem.

azt mondják, a nemlétező nem a nincs, de nem is a van,

én azt mondom, iszom egy teát és megvárom,

míg a dolgok szétesnek darabokra.

és ha a dolgok szétesnek, akkor mi nem,

mert a nemlétező nem dolog, csak a hiány alapja.

 

 

Élő Csenge Enikő 1992-ben született Sopronban. Idén szerzett diplomát a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen, filozófia és vallástudomány szakirányokból. Slammel, ír, az MTA külső munkatársaként dolgozik.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében