Gál Andrea: Fecske utca 12. Koinónia, Kolozsvár, 2016.
Madárnevű utcákban lakik a két jóbarát, Huba és Fülöp, és persze kettejük között ingázik Kismacsek is. Könnyed, humoros, baráti érzelmekkel teli és mindvégig valószerű az ő történetük, melyből szinte egy teljes évet kísér végig a Fecske utca 12. című kötet.
Hubának, a kötet főszereplőjének olyan élményekben van része, amelyek nem idegenek egyetlen gyermek mindennapjaitól sem, s ez a könyv szerethető voltának egyik fő oka. Kilencévesen már bizony elvihetnek szüleink pityókát szedni, hogy „rendes ember” váljék belőlünk; bármelyikünk elindíthat véletlenül egy traktort, anélkül, hogy vezetni tudná, vagy tervezgethettünk már világgá menést is. Nem egy túlidealizált gyermeki világ bontakozik ki, hisz a kisfiú dilemmái is előtérbe kerülnek (például a disznóöléssel kapcsolatosan), vagy terítékre kerül a kortárs családok bonyolult helyzete is (például külföldön dolgozó szülők, a gyereket itthon a nagymama neveli). A kötet mégis mindvégig derűs, pozitív hangulatú, erre erősítenek rá Bódi Kati kedves illusztrációi is, melyek hűségesen végigkísérik az egyes jeleneteket. Az izgalmasan előadott, rövid epizódok elbeszélésén túl azonban az is kiderül, hogy társak nélkül nem ugyanolyanok az élmények, ezért dönt úgy Huba, hogy legjobb barátjával együtt fog vigyázni egy talált kismacskára, vagy hogy segít Fülöpnek meghódítani a szép Vilmikát. Huba kissé modoros beszédmódja („szeretett úgy beszélni, hogy előtte alaposan megrágta a mondanivalót”) ellenére élethűvé írt figura, az a gyerektípus, aki korán kezdi az értelemkeresést az őt körülvevő világban, és akiben a szociális érzékenység csírái épp kibontakozófélben vannak.
Az elbeszélő gyakori kiszólásai az olvasóhoz a mesemondó tipikus eszköztárához tartozó formulák, itt viszont különösen indokolt a használatuk, hisz az ismerősség- és otthonosságérzés fenntartását szolgálják. S miközben a főhősök a legjobb gyermekeknek szánt könyvet keresik, az olvasók is részt vehetnek a töprengésben.
