"egy cápa szája az otthonom"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 04. (714.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Nehéz mantra
László Noémi
„Ne csak magunknak magyarázzuk el, a nagyvilágnak is!” - beszélgetés Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával
ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ
Jégtoronyóra
Warsan Shire
Beszélgetések az otthonról (egy kitelepítési központban)
Vallasek Júlia
Angolkeringő. Mi a csoda?
Eszteró István
Hogy szét ne hulljak álmaimra (versek)
Varga Borbála
noktürnök I. (versek)
Nagy Kata
Folyamatábra
Élő Csenge Enikő
bontás
Hajós Eszter
Rövidprózák
Kali Ágnes
Távlatok: Hervai Gizella - Ami engedélyeztetett
Sánta Miriám
A téren
Haklik Norbert
Born to Die in Berlin
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt ügyekről. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Batári Gábor
Profán Theophania
Czakó Gábor
A magyar szó ismérve
Ferenczi Szilárd
Romos romantika
FISCHER BOTOND
Kortársunk Shakespeare?
Stermeczky Zsolt Gábor
A visszafogott modern ember esete a szegedi boszorkányperekkel
Codău Annamária
Huba mindennapjai
Miklós Krisztina
Az emlékezés igazságtörténései
Jakabffy Tamás
Ki volt Florence Foster Jenkins?
Portik Blénessy Ágota
Feeling blue?
 
Portik Blénessy Ágota
Feeling blue?
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 04. (714.) SZÁM – FEBRUÁR 25.


Januárban különleges kiállítás kapott helyett a Bánffy-palota emeleti dísztermeiben, mely újabb bizonyíték arra, hogy a galériák mellett a Művészeti Múzeum is nyitott a kortárs művészet számára.

 

Anca Bodea, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem adjunktusa rendszeresen kiállít országszerte és külföldön. Tanulmányai során Erasmus-ösztöndíjjal 2003-ban a Liège-i Képzőművészeti Egyetem hallgatója volt, 2006-2008 között Rómában tanult, 2011-ben pedig a velencei Peggy Guggenheim Museumban vett részt szakmai gyakorlaton.

Festészete a figuratív és absztrakt ábrázolásmód határán helyezkedik el, mely az emberábrázolás hiányában is annak nyomairól, érzéseiről, hangulatairól beszél. Korábbi sorozataiban az ember melegét még őrző ágyak, gyűrött párnák, lepedők, üres terek, szobák jelentek meg, melyekből éppen kilépett valaki. Persona című sorozata az önarckép műfajában rejlő lehetőségeket kívánja felfedezni, a klasszikus konvenciókat megtörve, sokszor hátból vagy távolba néző, lesütött szemmel ábrázolja magát a festő, mellőzve a nézővel való szemkontaktust.

 

Legújabb, Electric Paradisum című tárlata egy paradicsom-parafrázis, melyben nem az ember, hanem a természet kap főszerepet. A nagyméretű vásznakat buja növényzet uralja, mely teljesen magába szippantja a nézőt. A képek egyfajta teatralitást sugároznak, melyben a művész rendezőként jelenik meg: az éjszakai fényviszonyok, a fluoreszkáló kékkel ábrázolt szárazföldi és mélytengeri növényzet mind az ő keze munkája. Bár megborzongunk a hideg, neonkék ábrázolásokat nézegetve (időtlen rejtélyességük leginkább egy sci-fire emlékeztet), mégis valamiféle vonzalmat kelt bennünk e világ.

 

A kék számtalan árnyalata jelenik meg a festményeken, mégsem a melankólia jellemzi őket. Nem érezzük az ember hiányát, vagy létünk nyomasztó kicsinyességét. Egy számunkra ismeretlen világ tárul elénk, mely felkelti bennünk a gyermeki érdeklődést, és a festő nyomába eredünk, aki bevezet minket e fura, éjszakai világba.

 

A kék szín teljes mértékben uralja a munkákat, legyen szó a szinte áttetsző, fénnyel átitatott világosabb árnyalatokról, a vibráló neonról, vagy az éjszaka bársonyos sötétjéről. E tudatosan leszűkített színskála ellenére sincs bennünk hiányérzet: nem sóvárgunk a napfelkelte után, mely újra kiszínezné a növényzetet, és életet lehelne a szinte csak kontűrökkel érzékeltetett állatokba.

 

A kiállított képeknek nincs külön címük, melyek megkönnyítenék a néző számára az éjszakai világban való boldogulást: nekünk kell kitalálni a labirintusból, nekünk kell felépítenünk a saját történeteinket, melyekhez a festő díszletet és megvilágítást szolgáltat. S ha a festmények világa nem elég ahhoz, hogy e különös paradicsom kitárulkozzék előttünk, egy külön, elzárt teremben installáció várja a látogatót, mely a szó szoros értelmében belépést nyújt az Electric Paradisum-ba: a papírkivágásokkal installált, ultraibolya-lámpával megvilágított terem háromdimenziós kivetülése e festménysorozatnak – a látványt garantáltan beégeti memóriánkba.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében