1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

De most aztán: lakat! Már elég! –

nyilazza baljós egekig bőszen

gyilkos fényű villámait a király.

– Hányan is voltak? ... Voltaképpen.

Végül is? ! Tudni akarom!

Ötszázan, Sire... – törli a sárga

földhöz gyöngyöző homlokát,

hétrét gyötörve tömött derekát,

kötél rémétől ájuldozva,

a lordmajor… –

Plusz-mínusz tíz…

Nem is oly rémes. Ki lehet bírni, és

– tűnjék bár ridegnek isteni lelkem –

túl lehet, túl kell, túl illik lépni rajt’.

De már AZT, hogy „légy szárnya bent,

se künn nem hallatik…”…

– Ki Vagyok Én? ! , kérdem mindörökre – –

Azt az egyet sehogy se tűrhetem!

Üvöltök.                       Eduárd.