drága apánk – talán nem baj ha így kezdem
egy ismeretlen költő episztoláját
már minden szempontból szétszakadt a nemzet
nem bírja szegény az élet iskoláját
nem is csoda – hiszen miféle tanárok
okítanak ott miféle nebulókat:
egy intézet melyben nem arany a rektor
kizárólag sületlenségeket oktat
az esztétáknak csak a nemzeti a szép
a többi kritikája rendre ennyi: szar
a számtanosok csak háromig számolnak
mert igazságból csupán három a magyar
az alternatív földrajzosok kikelve
ordítják hogy székelyföld nem románia
(ha nem érted majd később elmagyarázom)
szóval van itt nálunk egy jó pár mánia
s a nép az istenadta nép? – az se különb
testvér a testvérre acsarkodik vadul
egyre megy már hogy közélet vagy önérdek
s a józan ész megáll – csak áll ott szótlanul
amíg a hangszórókból jó zene helyett
harsognak a jól begőzölt páviánok
ha látnád mily szónokok ejtik ki neved
egy bárszékkel vernéd szét a másvilágot
ezeknek a közbeszerzés azt jelenti:
közbe’ szereznek ezt-azt – ha nincs adója
fókából mutatóba sincs már – de nézd csak:
ott a világ legkövérebb eszkimója
itt a madarak fejjel lefelé lógnak
s az ég felé görbül a póznákon a drót:
a liberálisok kirekesztők lettek
a konzervatívok álszent képmutatók
köpködnek és fújtatnak egymás felé mind
mintha ők különbek lennének mint mások
itt nálunk a farsang egész évben tart már
s a téren ordítnak mint a vad sakálok
a kopasz rasszisták kiket tulok nemzett
kik vigyázzba állnak ha kimondják: magyar
s kiknek mégis a szláv petrovics a nemzet
a foguk helyére meg nől már az agyar
költőből jó sok van de a jó vers ritka
kevés a zöldje – igaz jó sok az avar
a hangsúlyos magyaros még mindig jól megy
de ma is túl kevés a hangsúlyos magyar
s hogy elbukott ’48? – hisz több is veszett...
inkább rebegj hálát jobbodon az úrnak
hisz mi azt is megtanultuk hogy a dolgok
győztes forradalmak után sem javulnak
bírósági rendelet születik arról
a székely zászlót vajon merre fújja szél
a jelképek többet érnek mint az élet
s közben a kés nyelére került át az él
az idő pereg a hivatalnok packáz
és a lassú víz lassacskán mindent kimos
s a fáradt szabadság ha ugrik a hídról
fölötte egykedvűn csap össze a szamos
de ez nem lehet így – ez jut az eszembe
amíg dacosan nem rogyok össze holtan
hogy mutassak valamit a szabadságról
annak a nyolcéves srácnak aki voltam
szóval ez van – boldog szülit így utólag
(a halhatatlanság nem lovagi torna
– könnyebb megfázni egy szoboravatáson
és hátrahagyni mindent az utókorra)
