"a halhatatlanság nem lovagi torna"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Epilóg. Arany - 200.
BIRÓ ANNAMÁRIA
Hogyan legyünk Arany János-nyomolvasók? - beszélgetés Hász-Fehér Katalin irodalomtörténésszel
Fried István
Arany János, Béranger, Goethe. (Műfordítói kétségek és lehetőségek Arany Jánosnál)
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Arany Jánoshoz
Boda Edit
Képeslap Arany Jánosnak
Varga Melinda
Híd-avatás a Szamoson
Dimény H. Árpád
úgy a földön is
HORVÁTH BENJI
homály 2.00
Egyed Emese
Antistrófa Emil Wittgensteinnak
Bogdán László
Levéltöredékek Arany Jánosnak
Egyed Emese
Lapolvasó szem, átszerkesztő ceruza. Arany János széljegyzeteiről
Borcsa Imola
Majális
Gál Hunor
Versek
Élő Csenge Enikő
#annyirajóvoltál
Bardo Madin
Versek
Fekete Vince
A? WALESI? BÁRDOK? AVAGY VISSZA A XIX. SZÁZADBA
Lavinia Braniște
Antitücsök
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt témákról. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Gyenge Zsolt
Beszámoló a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. Tizenegyedik levél. A szöveg szó-szobrai
Benke András
Mit lehet látni egy vak tükörben?
László Noémi
Ének az esőben
Enciklonpendium
Jakabffy Tamás
Dimitrie Cantemir és a török zene
Kántor Lajos
Időutazás Dobribán Emillel
 
Dimény H. Árpád
úgy a földön is
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


 

                        Arany Jánosnak

 

Mester,

könyvtárszobám nincs ugyan, de könyvek sokasága vesz körül,

asztalomon, még a földön is kisebb kupacokban, filozofikus líra,

modernek és klasszikusok vegyülnek az egyre gyűlő háztartási porral,

és igen, költőtárs, olvastam összes művedet, de bizonyos rejtélyekre

mégsem találom a magyarázatot, talán apám magával vitte,

és őt négy esztendeje a tüdőrák. vagy anyámban rejlik a magyarázat?

magas homlokú, karvalyorrú szépség, gyerekként gyönyörű hangja

altatott, mostanra már csak hosszas hallgatásaiból áll össze házi

reszponzóriuma, annak muzsikája apámmal halt, ez nem az a csend,

mint amikor a gyerekszobából hallgattam ki szuszogásaik ritmusát,

megnyugodva, hogy nem holtak, hogy anyám halkan, alig-alig

sikkanó hangját nem záposította el születésem rekedtes üvöltése.

 

mindez olyan lehet neked, Mester, mint egy kozmikus fejesugrás.

intelligere-ből hogyan lesz esse? hogy szikrázik elbukott világom,

ahogy a hitem határozottan odalesz, és nemcsak gyermeki

impresszióimat írom le, a látvány már-már annyira irtózatos, mint

a tűzromokban heverő mezővárosod, a nagy sík terület

kormos falakkal, házak füstölgő üszkeivel, félig összeégett

házőrzőkkel, hajlékuk omladékain tántorgók.

semmi védelem ma sem. ki-ki sajátját oltalmazza.

 

Hatéves lehettem, apám biciklijének csomagtartóján elvitt a

patakra, túl hideg volt a víz, hogy fürödjünk, de leültünk,

és citromos nápolyi szeletet ettünk. mikor hazaértem,

a cipőmben levő homokot kiöntöttem a szobám szőnyegére.

anyám szidott, apám, az alulfizetett lakatos, bölcsen szólt,

a világ változik, az óceánok, tengerek, vizek mozognak,

ki tudja, hogy került oda a homok, amit végül anyám összesöpört

és a szemétbe dobott. fiam, látod, minden nap megváltoztatjuk avilágot, mondta.

olyan tiszta arccal, mint azok a lányok, akik vasárnap az

istentiszteleten áhítatosan hallgatták az igét, holott szombat este

a lépcsőházban köntörfalazás nélkül fogdosták a különféle méretű,

ízű és szagú farkakat, nekik ez kontinuitás volt, én viszont ebben is

a szörnyű űrt éreztem. hiszen hány nap kellene nekem ahhoz,

hogy cipőmben elhordjam a Feketeügy partját. minden nap

változtatunk a világon, de úgy változtatni rajta, hogy az jelentsen

is valamit, több időbe telik, mint amivel a legtöbben rendelkezünk.

 

miért írom neked, Mester, ezeket az ócska hollywoodi

replikákat, bár azt sem tudhatod, mi fán terem Hollywood.

bár e század bestiális bűneinek te is részese vagy, hiszen

az előző századok ugyancsak felmagasztalták az Akaratot.

már konfirmandusként rájöttem, hogy isten csak ritkán van a

templomokban, néha, amikor egy-egy mutáló gyerekhang

kiszökött a kórusban mondott hiszekegyből, és ébredő vadállat

nyögéseként megzörgette ablakát, most ugyanígy vagyok

a könyvekkel, versekkel. coca cola-reklámtáblák, a szomjúságot

hirdetik, de nem oltják.

 

apám az egyetlen paradicsomot, amit el tudott képzelni, a földön

találta meg. anyám az ő halálával tapasztalta meg a test

feltámadásának lehetetlenségét, az egyéni lényeg valamiféle gáznemű

fennmaradása csak hátborzongató reménykedés.

talán gyermekeinkben, jócselekedeteinkben, művészi

teljesítményeikben folytatódhatunk…





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében