"a halhatatlanság nem lovagi torna"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Epilóg. Arany - 200.
BIRÓ ANNAMÁRIA
Hogyan legyünk Arany János-nyomolvasók? - beszélgetés Hász-Fehér Katalin irodalomtörténésszel
Fried István
Arany János, Béranger, Goethe. (Műfordítói kétségek és lehetőségek Arany Jánosnál)
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Arany Jánoshoz
Boda Edit
Képeslap Arany Jánosnak
Varga Melinda
Híd-avatás a Szamoson
Dimény H. Árpád
úgy a földön is
HORVÁTH BENJI
homály 2.00
Egyed Emese
Antistrófa Emil Wittgensteinnak
Bogdán László
Levéltöredékek Arany Jánosnak
Egyed Emese
Lapolvasó szem, átszerkesztő ceruza. Arany János széljegyzeteiről
Borcsa Imola
Majális
Gál Hunor
Versek
Élő Csenge Enikő
#annyirajóvoltál
Bardo Madin
Versek
Fekete Vince
A? WALESI? BÁRDOK? AVAGY VISSZA A XIX. SZÁZADBA
Lavinia Braniște
Antitücsök
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt témákról. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Gyenge Zsolt
Beszámoló a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. Tizenegyedik levél. A szöveg szó-szobrai
Benke András
Mit lehet látni egy vak tükörben?
László Noémi
Ének az esőben
Enciklonpendium
Jakabffy Tamás
Dimitrie Cantemir és a török zene
Kántor Lajos
Időutazás Dobribán Emillel
 
Bogdán László
Levéltöredékek Arany Jánosnak
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


 

1. Vallomás a kamaszkorból

 

Daliás időknek csatás emlékei,

valahogy nem tudnak köddé is mállani.

Toldit, az estéjét, s a balladáidat,

a hős nagyidai cigányokat,

olvastuk tűnődve, s lázasan remegve

talált meg egy mezőn az a régi este.

Megtudhattuk végre, hogy hogyan is veszett

alkotmány, szabadság, bárdok, a welsziek!

Hogyan is veszett el, hanyatlott egykoron

gomolygó felhőkbe büszke drégelyi rom?

Hogyan halt meg Toldi, Bendegúz és Buda.

Hogyan lett Attila, az Isten Ostora!

El nem kerülheti itt senki a sorsát,

Elvész újra s újra ama régi ország.

Nézzél, ősz Mesterünk, most a képzelgőkre,

verseidbe veszvén, daliás időkbe,

tévutat tévesztve bolyonganak. Lázbeszéd,

fennkölt hegyi beszéd, hazug kortes beszéd

nyűgőzi le őket. Most vész el a haza.

Végleg körénk zárul foglyunk, az éjszaka.

 

2. Vallomás az öregkorból

 

egy Weöres-vers visszfényei

 

Mind elalszunk, eltávozunk, széljárta fennsíkon megyünk,

az ürömfű tengeren át, rőt mályva-vörös hold alatt.

Együtt vagyunk mindannyian, de erről semmit sem tudunk,

szűrt, eszelős fényben csak az tündököl még, ami volt.

Egyikünk mégis megbotol, pedig itt nincsenek kövek,

dühösen káromkodik, sziszeg, halljuk a lépteit, de őt

nem láthatjuk már soha meg. Elvesztjük egymást. Álmaink

összefolynak kopár mezőnk árnyaival. Bandukolunk

együtt és mégis egyedül. Nincs egy hű nő, egy hű kutya.

Egyedül vagyunk, védtelen. A csalafinta szél huhog.

Hahota görög köröttünk. Halljuk, hogy valaki vacog,

másik köhög, verset szaval. Meg nem láthatjuk soha őt.

Uram, uram, László király, vihar szűnik, eső eláll…

Valahonnan lódobogás. Felhők komorló vásznai

függönyként rejtik a holdat. El fogunk veszni, azt hiszem.

Innen már nincsen visszaút. Mind elalszunk. Eltávozunk.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében