"a halhatatlanság nem lovagi torna"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Epilóg. Arany - 200.
BIRÓ ANNAMÁRIA
Hogyan legyünk Arany János-nyomolvasók? - beszélgetés Hász-Fehér Katalin irodalomtörténésszel
Fried István
Arany János, Béranger, Goethe. (Műfordítói kétségek és lehetőségek Arany Jánosnál)
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Arany Jánoshoz
Boda Edit
Képeslap Arany Jánosnak
Varga Melinda
Híd-avatás a Szamoson
Dimény H. Árpád
úgy a földön is
HORVÁTH BENJI
homály 2.00
Egyed Emese
Antistrófa Emil Wittgensteinnak
Bogdán László
Levéltöredékek Arany Jánosnak
Egyed Emese
Lapolvasó szem, átszerkesztő ceruza. Arany János széljegyzeteiről
Borcsa Imola
Majális
Gál Hunor
Versek
Élő Csenge Enikő
#annyirajóvoltál
Bardo Madin
Versek
Fekete Vince
A? WALESI? BÁRDOK? AVAGY VISSZA A XIX. SZÁZADBA
Lavinia Braniște
Antitücsök
Szőcs István
Jegyzetek divatjukmúlt témákról. Mi maradt meg a „hazai magyar” irodalomból?
Gyenge Zsolt
Beszámoló a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. Tizenegyedik levél. A szöveg szó-szobrai
Benke András
Mit lehet látni egy vak tükörben?
László Noémi
Ének az esőben
Enciklonpendium
Jakabffy Tamás
Dimitrie Cantemir és a török zene
Kántor Lajos
Időutazás Dobribán Emillel
 
Egyed Emese
Lapolvasó szem, átszerkesztő ceruza. Arany János széljegyzeteiről
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


 

Hogy a költők különböznek alkotói módszereiket tekintve, tudjuk. Hogy az időszaki sajtó hasábjaira szorgalmasan szöveget kell gyűjteni, a szerzőket és a közönséget megtartani, szintén vitán felül áll. Arany János kézzel írott bejegyzéseinek azonosítása töredékeiben fellelhető könyvtára nyomtatványain felvetik a kérdést, mivel értjük ma jobban – ha jobban érthetjük – Arany világát.

 

Az elmúlt száz esztendőben többször is aktuálissá vált irodalomtörténészi szándék az volt, hogy Arany könyvtára egyedül fennmaradt egységét, a szalontai Arany János Emlékmúzeumban őrzött anyagot módszeresen feltárják, hiszen a szerző olvasmányainak ismerete rendszerint a művek és alkotójuk világához visz közelebb. Kéziratos katalógusok készültek, többen rácsodálkoztak a költő könyvbe jegyzetelő olvasási szokására, erről elszórt híradások is születtek: Voinovich Géza Arany Nyelvőr-beli széljegyzeteivel (1917), Abafáy Gusztáv általában a szalontai Arany-könyvtárbeliekkel (1965),  Gergely Pál egy francia antológiában fennmaradt bejegyzéseivel (1979); Király Erzsébet – Kovács Sándor Iván a Tasso eposzához írottakkal (1983), Kovács Sándor Iván is ez utóbbiakkal és az Ariosto eposzához írottakkal (1993) – hogy csak néhányat említsünk. Ile Erzsébet 2005-ben Kolozsvárt megvédett doktori értekezésben tárgyalta a szalontai széljegyzetek kérdését.

 

Íme azonban az új könyv: az olvasó Arany Jánosra vetít éles fényt! Pontosabban rá mint szerkesztőre. Vagyis főszerkesztőre. Pontosabban rá mint a német–magyar fordítóra… (Folytathatnók a sort.)

 

Arany műveinek 1951-ben kezdett és utoljára (2014-ben) levelezéskötetet felmutató kritikai kiadása egy újabb tétellel gyarapodott – a Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Bizottsága jóváhagyásával – Hász-Fehér Katalinnak köszönhetően: Arany János Lapszéli Jegyzetek. Folyóiratok I. A kötet a Szalontán őrzött  kiadványoknak főleg Arany János szöveges hagyatékát bővítő-pontosító bejegyzéseire, azoknak a nyomtatott szövegekkel való dialógusára épül.  Egy négykötetnyi alsorozat tartalmazza e terv szerint az úgynevezett margináliákat, ezek között az első lett az Europa – Chronik der gebildeten Welt című lipcsei hetilapban található lapszéljegyzetek közreadása, mert egyértelművé vált, hogy a 130 füzetnyi német nyelvű magazin az Arany János által szerkesztett Koszorú (1863–1865) meghatározó forrását jelenti.

 

A szerkesztők azt tervezik, hogy a II. kötet hozza a nagyszalontai emlékmúzeumban őrzött időszaki sajtótermékek széljegyzeteit (mintegy negyven időszaki kiadvány, továbbá különlenyomatok, kisnyomtatványok bejegyzéseit a  lapok katalógusával együtt), a III–IV. kötetben lesznek majd olvashatók a nagyszalontai emlékmúzeumban őrzött könyvek és Arany Jánosnak más gyűjteményekben azonosítható könyveinek széljegyzetei és a könyvek – Arany János egykori könyvtára – katalógusa.

 

A korszakban kitűnően tájékozódó, korábban Döbrentei Gábor-, Gyulai Lajos-filológiával, általános textológiai kérdésekkel is foglalkozó sajtó alá rendező, a Szegedi Tudományegyetem tanára, Hász-Fehér Katalin a feltárás itt alkalmazott módszerének bemutatását megelőzően a kutatás történetét is összefoglalja. Az újrainduló Arany kritikai kiadás tervébe bekerült a szalontai Arany János Emlékmúzeumban őrzött emlékkönyvtár széljegyzetes anyagának kiadása, korábban egy kötetnyi szövegre számítottak, az időközben előkerülő széljegyzetek mennyisége és a feldolgozás koncepciója miatt azonban lényegesen több anyag gyűlt össze, ennek koherens kötetté szervezése nem volt könnyű.

 

A munka nehézségi fokára, tárgyára és eredményére nézve itt a saját magát széljegyzetelő Aranyt idéznők 1863-ból: „Sürög, ami sűrű, sajog ami fényes.” Lábjegyzete: „Ragyog, régiesen. (»sajog, mint arany.«) A. J.”

 

A kötet három nagy egysége a következő: a sorozatterv ismertetése; I. információk Arany János könyvtáráról, az arra és a széljegyzetekre vonatkozó kutatásokról, szövegtipológia és a kéziratok átírásának-nyomtatott kiadásának kérdései; információk a Koszorúról; II. az átvételek módja, a szerzőségi kérdések; III. textológiai elvek és eljárások, a német nyelvű folyóirat jelöléseinek és jegyzeteinek katalógusa, szövegszintű közlések (kevés híján ezer lapnyi terjedelemben); mutatók, benne statisztikák a Koszorú külföldi forrásokra vonatkozó átvételeiről, az Európából való átvételekről (mindkét statisztikában külön rovattal Arany szerepét illetően – átvevő?, szerző?–); névmutató, rövidítések (nyomtatott források jegyzéke); német nyelvű rezümé, illusztrációk (voltaképpen fényképek az Europából, a szerény – könnyed vonásnyi – jelölések láttatása érdekében (egyetlen fénykép a Koszorú valamelyik példányáról jól kiegészítette volna a sort…).

 

Források híján tehát következtetni arra, hogy Arany mely sajtótermékeket követte, melyekből dolgozott ő maga, és hogyan változott érdeklődése, esetleg hozzáférése, olvasásra fordítható ideje a Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú szerkesztése fél évtizedében.

 

Hadd emlékeztessünk itt arra, hogy Budapest bombázásakor a Voinovich-vil­lá­ban semmisült meg Arany János kézirathagyatéka és könyvtárának nagyobbik része (oda  Arany  László özvegye, Voinovich Gézáné révén került). Így a szalontai nyomtatványok és bennük az Arany-széljegyzetek ritka dokumentáris értéket nyernek. Arany János könyvtárának története is feltárul (az egyes művek hogyan kerültek a költő gyermekeihez, Arany Juliskához, Arany Lászlóhoz – és hogyan aztán az Arany Emlékmúzeumba), közben a költő tevékenységei között nagyobb hangsúlyt kap folyóirat-szerkesztői munkája…, Budapestre költözése, az általa  szerkesztett, a Revue des deux mondes kritikai szellemét a magyar irodalmi világban meghonosítani szándékozó Szépirodalmi Szemle (1861–63), majd a szélesebb körnek szóló Koszorú (1862. december – 1865. június) története: a lapalapítási engedélyek megszerzése, a munkatársi kör kialakítása, a megrendelők táborának figyelemmel kísérése és hétről hétre a megjelenést biztosító szövegmennyiség előteremtése.  Arany saját készítésű, önironikus Sír-verse és epigrammatikus fohásza 1862-ből e szerkesztő-állapot jelentőségét jelzi:

 

ITT NYUGSZIK

ARANY JÁNOS

SZERKESZTŐ

SZÜLETETT 1817. MÁRCIUS 2-ÁN

MEGHALT…

Nincs végezve itt még a cikk,

Folytatása következik:

Én-Uram, légy én szerkesztőm,

Új folyamban újrakezdőm.

 

A Koszorú a korszaknak nem egyetlen, de nagy ambíciókkal induló lapja volt. Rendszeres munkatársai közé tartozott Gyulai Pál, Szász Béla, Szász Károly, Salamon Ferenc, az utolsó esztendőben Arany László. Kisebb teret szentelt a kritikának, mint elődje, a Szépirodalmi Figyelő, de nem zárkózott el előle (lásd például az Arany által Vadrózsapörnek nevezett, a népballadákra vonatkozó, a Fővárosi Lapokat, a Budapesti Szemlét is érintő népköltészeti vitát vagy az írói nyelvhasználat szabadságára vonatkozót (Vörösmarty Fóti dala kapcsán Gyulai Pál és Brassai Sámuel között.) A lap színvonalas és szélesebb rétegek számára is közérthető kívánt lenni, bár a divatlapok képes megoldásait eleve kizárta (alkalmanként azonban íróportrékat mellékelt egyes számaihoz).

 

 A bejegyzések feltárása folyamán a forrásszöveg és a célszöveg közötti folyamatos és összetett komparációs műveleteket kell sajátos nyelvi formációk közvetítésével elvégezni; a kutató az identifikáció feladatait a jelzetek, a pecsétek, dedikációk, idegen eredetű, illetőleg bizonytalan eredetű bejegyzések fajtáival, sőt a felvágott oldalakkal is számolva kívánta megoldani – és minden esetben a széljegyzetekkel ellátott kiadvány állapotát is leírta. A levelezés tanúsága is fontos a széljegyzetelés értelmezésében.

 

A kéziratos jelek átírása a most közölt kritikai szövegbe nem kis fejtörést okozhatott (ma írásjelekként vagy matematikai jelekként használt megoldások, különböző színű aláhúzások, a lapok betűrése stb), itt tesszük szóvá, hogy a kipipázás helyett talán szerencsésebb lett volna a kipipálás terminust használni (65. l).

 

A német nyelvű folyóirat, az Europa – Chronik der gebildeten Welt, amelyben Arany és mások keze is jegyzéseket tett, 1835 és 1885 között jelent meg Johann Karl August Lewald szerkesztésében (1837), nemzetközi szemle rovata tartalmas volt; figyelmet szentelt Európa zenei és színházi életének. A Koszorú külföldi átvételének statisztikája a sajtó alá rendező szerint a következő  (van olyan eset is, hogy több német szövegből egy magyar cikk lett): az Europában kijelölt cikkek száma: 341; tényleges átvétel a Koszorúba: 120; kijelölt, de át nem vett cikk: 221; jelöletlen átvétel: 213 cikk; az összes érintett Europa-beli írás: 554 (Széljegyzetek 46).

 

A Szépirodalmi Figyelőn Vas Gereben szerkesztő neve is szerepelt, e lap számára például Magazin für die Literatur des Auslandes-t Lévay József szemlézte (1862). A Koszorúnak (1863–1865) Arany János egy személyben volt szerkesztője és kiadója (összesen mintegy 3100 lapnyi nyomtatott szöveget jelent). A szerkesztő Arany az imagológiai kérdésekre fogékony volt, a magyarokról szóló cikkeket gyakran szemlézi.

 

Arany költészetének távlati alakulása is összefüggésbe hozható az Europában olvasottakkal, hiszen például Anton Kerner szövegéhez, amely a szerzőnek Aus dem Haideleben des ungarischen Tieflandes című kötete első fejezete, és amely arra a veszélyre figyelmeztet, hogy az új technikák bevezetésével fél évszázadon belül a „romantikus pusztai élet” eltűnik, ezért fontos feladat az őseredetiség maradványainak megörökítése képben és írásban – Arany János a következő megjegyzést fűzte: „Szeretném, ha a következő vázlatokban ennek a feladatnak egy részét sikerülne megoldanom.” (Széljegyzetek 384) – a Tengeri-hántás (1877) és a Vörös Rébék (1877) ennek a vállalásnak a jegyében is olvasható.

 

A kötet sajtó alá rendezője több módon is ellenőrzi a folyóirat szövegeinek felhasználását a puszta olvasástól az átvételi formáig, módszerét korszerű textológiai szemlélet határozza meg:

 

„Arany igen gyakran csak beleolvasott egy-egy értekezésbe vagy szépirodalmi szövegbe. Tudományos munka esetén az első oldalakat, az értekezés közepét, sokszor azonban csak a végét, a gondolatmenet összegzését vágta fel. Ezzel az eljárással különösen a szerkesztői évek alatt találkozhatni. Előfordul, hogy bejegyzések találhatók a felvágatlan oldalakon is. Ilyenkor Arany a lapok szétnyíló sarkát emelte fel, úgy nézett bele a szövegbe. Az ilyen nyomok lapolvasói módszeréről tanúskodnak: nemcsak a tartalomjegyzékből tájékozódott, hanem előbb áttekintette a cikkeket, „beolvasott” az ívekbe, és utána vágta fel (vagy nem vágta fel)”– írja Hász-Fehér Katalin. Kutatásai szerint szinte fele a Koszorúban közölt átvett anyagnak az Europából származik; a folyóirat 554 cikkét használta fel Arany János valamilyen módon; egyeseket csak megjelölt, másokat magyarra lefordítva és átszerkesztve közölt is a Koszorúban.

 

Arany forráshasználata ismeretére hoz sok újat ez a hatalmas anyagot mozgató (a megjelölt német folyóiratszövegeket is közlő, azok utalásait is magyarázatokkal feloldó) könyv; szempontokat ötvöz a bizonytalan szerzőségű szövegek határozottabb szerzőhöz rendelésére. Arany írói álnevei: y, A-any, akaki, ifj. Árvay Imre – nem voltak minden esetben segítségére a sajtó alá rendezőnek a szövegek szerzőhöz rendelésében, nyelvhasználati, életrajzi komparatív argumentumokat használt. Filológust próbáló feladat a szerző (a fordító, az átvevő-átszerkesztő) azonosítása. A németül publikált, de nem csak német nyelvterületről gyűjtött kulturális információk és kommentárok szerzői is gyakran burkolóztak névtelenségbe, akkor is például, amikor a korszak költészeti „korifeusairól” szóltak – köztük terjedelmesebben Arany Jánosról is (1862–3). Az A. J. monogrammal megjelent ismertetőt: Asszonyélet, Költemények Johannától (Németből) Németh G. Béla például a berlini Volkszeitung alapján készült, eredeti Arany-írásnak gondolta, ez azonban, most már tudjuk: szó szerinti átültetés az Europából, a Volkszeitungra való utalással együtt. (Széljegyetek 57); a sajtó alá rendező egyebütt is pontosít korábbi megállapításokat (például Németh G. Béláét – aki szerint Arany már a Szépirodalmi Figyelő szerkesztése idején is rendszeresen olvasta az Europát).

 

A költő egyébként folyóirat-szerkesztőként leleményességét is bemutatja: járatos az időszaki sajtó kivonatolásában: németül olvas! (a szemléző lap szemlézésének lehetünk tanúi). Az 1862. decemberi lap (Europa) anyagából 1863 februárjában már magyar szöveg lesz a Koszorú hasábjain hírátvétel, kivonatolás, címadás (átcímkézés) révén. Az Europára mint forrásra a Koszorú az átvételek mennyisége ellenére ritkán hivatkozik. A leggyakrabban elhallgatja Arany a forrást; másutt csak futólag tünteti fel, hogy átvételről van szó („mint egy német lap kifejezi”; „egy lipcsei folyóirat”; „külföldi lapok”), olykor pedig megtévesztő a forrás megnevezése, mert a Koszorúba a német szövegből a hivatkozást átveszi a szerkesztő. 1863/3. 4. Kaulbachs „Zeitalter der Reformation” in photographischer Nachbildung, Wochenchronik, Bildende Kunst rovat, 46–47. h. = „A reformatio kora” Kaulbachtól, Koszorú I/I. 1863/6, febr. 8. Képzőművészetek rovat, 140–141.

 

A mostanra elkészült termetes könyv nem egyébre vállalkozik, mint ami a filológus álmaiban megjelenik: a bizonytalanság oszlatására, összefüggések meglátására, megfogalmazására, új információk közzétételére és nem utolsósorban a szerzői életrajz kiegészítésére. Akönyv több is, mit amit ígér, textológiai és (komparatív) sajtótörténeti információkat nyújt és meglepően sok szöveggel gyarapítja az Arany-szövegkincset.

 

 

 

Arany János Lapszéli jegyzetek. Folyóiratok I. S. a. r. Hász-Fehér Katalin. Universitas Kiadó – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalom­tudományi Intézet, Budapest, 2016, 1424 lap. [Arany János munkái]





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében