1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

pacalszűz

nem látszom

                              te meg alig

tincseidet belepte

valami furcsa köd

csak a rágásod veri fel a várost

ahogy a szőrcsomókat köpködöd

tűzfalon

I

mostanában nyugodt vagyok

legalábbis

               azt mondja mindenki

nem lehet egy szabad vershez

eléggé szabadnak lenni

minden alkalommal

   minden mondatnak befejezni

II

ismét csütörtök

újra beleszületek mindenféle halálomba

beépülök vesékbe betontömbökbe

gerincoszlopkánonokba

a kertek alatt

                      már alig látszom

elszívódok – kávémmal a cigi

párnák halott digitalizáció

lassan kéne menni

III

nem határozhatok meg senkit

csütörtökön születtem

a rádióban a tegnapi adás

az asztalnál Thor, Lator, a Törpe és a Csöves

– nem lehet több kihatolás

IV

nem léteztünk soha

csak a visszaváltott üvegek hitették el velünk

az éjszakák gondosan megválasztott sora

a hiányok, speedes szuperhősök, önnön végletünk

ahogy itt ülök

     seggem alatt süpped az ágy

V

csak a káosz marad a parketten belőlem

kifolyik

                szétnyílnak a rostok

– anya? mi szegények vagyunk?

és akkor Pilátus hozta az ostort

Gál Hunor 1995-ben született Borzonton. Jelenleg Budapesten él.