"Barbár túlerő zár le utakat"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 06. (716.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Akhilleusz és a béke
Maczelka Csaba
Az irodalmi kultúra Erdélyben is átalakult - beszélgetés Balázs Mihály irodalomtörténésszel
Albert-Lőrincz Márton
Versek
Czegő Zoltán
Versek
Nagy Attila
Túl halandó
Medgyesi Emese
Merry X-mas
Cseh Katalin
Versek
Haklik Norbert
Egy tragédia utolsó felvonása
SERESTÉLY ZALÁN
Emberszelídítés. Bevezetés a biopolitikába II.
MARIUS ŞTEFAN ALDEA
Versek
HORVÁTH BENJI
A kísértettek
Nagy Hilda
„Káposztát vegyek vagy melankóliát?”
Rita Granetti
Fekete tenger
Elena Vlădăreanu
Versek
Szőcs István
Takarodó – Anekdotázás – Lefúvás
Bakk Ágnes
Éteri szerelem a nyers hús vidékén
Péter Beáta
Emberek egy csónakban
Király Farkas
A b. könyv
Codău Annamária
Absztrahált élmények
Asztalos Veronka-Örsike
Lehetőség egy regény-rejtély megfejtésére és az újraértelmezésre
Papp Attila Zsolt
Gordon Zsigmond visszatér
Jakabffy Tamás
Az Organoediától a nagy­zenekaros Missa brevisig
Túros Eszter
Természetes vonalkódok
 
Karácsonyi Zsolt
Akhilleusz és a béke
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 06. (716.) SZÁM – MÁRCIUS 25.


A hónap elején, egészen pontosan március 3-án ünnepelték, akik ünnepelték, az Írók Nemzetközi Világnapját (például a Romániai Írók Szövetsége kolozsvári fiókja is).

 

Csakhogy a magyar irodalom tereiben erről a napról ritkán esik szó, a román irodalom berkei sem visszhangoznak ezen ünneptől, amelyet 1984-ben hoztak létre, a békéért küzdő írók nemzetközi világnapjaként – a Nemzetközi Pen Club javaslatára.

 

Nem igazán ünnepeljük, pedig volna rá okunk elég. Például az, hogy a Világbéke a XX. században sem jött el, és valahogy a XXI. században sem akar beköszönteni. Pedig Palotás Dezső már a Negyedik kívánság című kötetében megírta, hogy a világbéke a természetes állapot, amelynek kitörésére oly régóta várunk. Pedig ideje, hogy a kizökkent idő visszakerüljön a régi kerékvágásba, és legyen béke már, ahogy Babits írta egyik versében.

 

Mit tehetünk a békéért? Mit tehetünk a háború ellen? Ugyancsak Babits írja 1934-ben, a Nyugat ankétjának (Mit tegyen az író a háborúval szemben?) indító cikkében: „Mit tegyen az író háború esetén? ezt nehéz volna megmondani. Megtörténhetik, hogy nem tehet már semmit. Bármely pillanatban vége lehet még annak a viszonylagos szólásszabadságnak is, amelyet ma élvez. De azt meg lehet mondani, hogy mit ne tegyen.”

Mit tehetünk? A háborúval szemben? Beszélünk róla. Arról, hogy milyen előzményei vannak, milyen következményei. Mert a béke viszonylagos, miként a szólásszabadság is, ha keveseknek fontos igazán. Ha keveseknek fontos az írás, ha keveseknek fontos, még az írók számára sem jelent túl sokat a békéért küzdő írók világnapja. Elhaladunk mellette, pedig az írás, a könyv, a jól formált szó, az erkölcsi erőt továbbító kép mégiscsak a béke, a világ, a világbéke megőrzését segítő pajzs lehet. Mert még Akhilleusz pajzsa is az, hiszen a világ egészét ábrázolja harcban, de békés hétköznapokban is. Jelzi tehát, van lehetőség utóbbira, a békés hétköznapokra is – bárhol a világban, nemzetek között, nemzeteken belül, nemzeti és nemzetközi ünnepeken, például a békéért küzdő írók nemzetközi világnapján – ha ezt a napot még ünnepelni akarjuk egyáltalán.


 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében