"Barbár túlerő zár le utakat"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 06. (716.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Akhilleusz és a béke
Maczelka Csaba
Az irodalmi kultúra Erdélyben is átalakult - beszélgetés Balázs Mihály irodalomtörténésszel
Albert-Lőrincz Márton
Versek
Czegő Zoltán
Versek
Nagy Attila
Túl halandó
Medgyesi Emese
Merry X-mas
Cseh Katalin
Versek
Haklik Norbert
Egy tragédia utolsó felvonása
SERESTÉLY ZALÁN
Emberszelídítés. Bevezetés a biopolitikába II.
MARIUS ŞTEFAN ALDEA
Versek
HORVÁTH BENJI
A kísértettek
Nagy Hilda
„Káposztát vegyek vagy melankóliát?”
Rita Granetti
Fekete tenger
Elena Vlădăreanu
Versek
Szőcs István
Takarodó – Anekdotázás – Lefúvás
Bakk Ágnes
Éteri szerelem a nyers hús vidékén
Péter Beáta
Emberek egy csónakban
Király Farkas
A b. könyv
Codău Annamária
Absztrahált élmények
Asztalos Veronka-Örsike
Lehetőség egy regény-rejtély megfejtésére és az újraértelmezésre
Papp Attila Zsolt
Gordon Zsigmond visszatér
Jakabffy Tamás
Az Organoediától a nagy­zenekaros Missa brevisig
Túros Eszter
Természetes vonalkódok
 
Nagy Attila
Túl halandó
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 06. (716.) SZÁM – MÁRCIUS 25.


            Hommage à Seneca

 

Megtanulni a cselekedeteket,

S visszavonultságban végezni el mindet…

Ne csukd le, Kor, hát idő előtt

Nehéz pillájú szemeinket!

Erősítsd újra meg sorvadó izmainkat,

S a lélek húrjait te hangold feszesre:

Játsszon rajta az érett férfikor,

S jusson még idő a szerelemre.

 

Jusson még kedv és indíttatás

Rácsodálkozni arra, hogy élek.

Ne bántson már, hisz tisztulni vágyom,

Hogy ajkamig ér a szenny s a vétek.

Minden, amibe belemásztam,

Bizony látom már: fölösleges –

Kigyúl egy lámpa az utca végén,

S ki egyszál maga van: örök és nemes.

 

Túl halandó a halhatatlanok

Megismerésére, én, a hatvan feletti,

Átadom magam a szemlélődésnek

S tanulok újra szólni és nevetni.

Csodálom mindazt, amit Natura

Bolygókkal kerül körbe-körbe,

S bár széthull minden atomokra:

Megtér az anyag sok termő ölbe.

 

Mely állam vonzana

Akár egyetlen bölcset,

Hogy cselekednék s ne visszavonulna

Ágat gondozni, a letörtet?

Nem volt, nincsen és nem is lesz soha:

Barbár túlerő zár le utakat –

Fölösleges az áldozat ott,

Hol betömték már a kutakat.

 

Visszavonulni önmagunkba:

Kiteljesíteni az erényt…

Nem várni semmit senkitől,

Mert nem adtad fel a reményt:

Néhányan a jobbak közül

Felkeresik majd egyszerű otthonod –

Köréd települ velük a Csend, és

Élőbb leszel, mint gondolod.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében