"jeleme van, és élni akar"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 07. (717.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Biztos bolond
Miklós Krisztina
A magyar irodalom a nemzet önismeretének megjelenítője - beszélgetés Kozma Dezső irodalomtörténésszel, egyetemi tanárral
ZUDOR JÁNOS
Versek
Boda Edit
Ës hullatom ēfelë
Jancsó Miklós
Molly
Molnár Vilmos
Minimál mesék VII.
Sánta Miriám
Feketebárány blues
Gál Hunor
Csontzene
HORVÁTH BENJI
Bontás
Riskó Bence
Versek
Borcsa Imola
Blanka
Tóth Mária
Őrangyal
Murányi Sándor Olivér
Antikvárium
Erdős Katalin
Hat szem közt a háromról
GELLU NAUM
Versek
Jakab-Benke Nándor
A mélázás művészete
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS Levelek az utókornak. Tizenkettedik levél. Az ontodramatikai zarándoklat
Kozma Dezső
Miként lel egymásra a vaskos és annak égi mása
Miklós Krisztina
Kalandozások a madarak Bábelében
Bodó Márta
Irodalmi nagyságok – karnyújtásnyira
PORTIK BLÉNESSY ÁGOTA - SZÉKELY SEBESTYÉN GYÖRGY - VÉCSEI HUNOR
Összhangban a természettel
 
László Noémi
Biztos bolond
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 07. (717.) SZÁM – ÁPRILIS 10.


biztos bolondot adjatok nekem

kifordítom a világ sarkait

hadd lengedezzen gyapjas bölcsszakáll

lecövekelve háztájon a hit

adjátok vissza félénk mosolyát

az összes igaztalanul megbántott félnek

ha már egyikük sem lehet egész

hadd legyen újból egyensúly a lényeg

húzzatok főtől főig gondhuzalt

hátha megértjük egymás nyelvtanát

elektrononként világosulunk meg

veszettül szikrázik az odaát

ha kiértek a mézsugarú fényre

ne feledjétek azt a vonalat

a helyezkedés ott is ökörfontos

ki a fölöttes és ki az alatt OM

most pedig csak hunyjatok szemet

ki-be jár orrlukon a levegő

ez kézzelfogható nem hiteget-

és jókor tűnik el kerül elő

 

egy biztos kompot adjatok nekem

nem alma körte annanász banán

nem szívszerelmet ringat a vízen

az ént úsztatja át önnönmagán

adjatok hát valami éterit

valami szeszt ha egyéb nem akad

ne álljak itt oly fenejózanul

miután leszedem a falakat

adjatok elvonót gumiszobát

elektrosokkos őszkomfortos élet

imádom én maga ő is magát

maga-imádó imamalma végett

szerettem egykoron mélyen belé

első látásra aztán ki belőle

a láthatás látogatás során

betévedtünk egy árnyas temetőbe

okoltuk egymást ódon sírokért

kapartuk kripták érces ajtaját

veszettek voltunk vagy csak elveszett

ekevas földbetört tiport lapát

hát arra tettük egymást adjatok

egyetlen állandó biztos bolondot

fölfeslenek a végek varratok

kilógnak a kolompok





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében