Ingatag
Olykor ingatag az élet,
tünékeny, olvadóképes,
ha jön az álmatag kikelet,
és az év nyitása oly nehéz,
feledni a múltat, feledni a jövőt,
az évnyitót, az egész emberiséget,
oly nehéz, mint a hasadás…
Bevérzett szégyen az idő,
semmiség, eszme, tanú…
Dans macabre
(K.E.-nek)
A halott égen táncolnak a csillagok,
az asztal mellett is ül egy morbid halott,
vekkerre ébredek, irány haza, a híd alá,
rám esik a mindenség magánya,
sunyin lapítanak a fák a parkban,
átkozott egy hely ez a földgolyó,
felfénylenek a szellemek,
mi itt maradunk, mindhalálig,
itt költjük el utolsó vacsoránkat,
a halott égbolt felett…
A terror sikoltása a háztetőn
Tüzel a Nap.
Megindulnak a déli szellemek.
Gőzük felfőz mindent.
Terror. Megindulnak
a látványok.
Kiherélt indulójuk
rendre megtestesül,
a nézők arcán púder
mázolódik el…
Az ártány élni akar
Zabos lett az ártány,
de élni akar,
étvágya van, zabos.
Testes jelleme van,
és élni akar.
Mint az imádkozás
egy délutánhoz,
testetlen agyvelejében?
árnyak között,
a mindenség hatótávolságában,
ima helyett ima.
Dráma két részben.
Kapualj és templom
Minden Templomhoz
tartozik egy sarok.
(És egy csodálatos
sarki kurva.
A Templom vonzza,
mint egy bűvös mágnes,
mint kieresztett vadállat.)
Néhol a sarki kurva
felőrlődik magától,
megáll a Templomkertnél,
mint gondolkodó szobor,
felveszi a Templom formáját,
hasonul hozzá, mint a Szentek,
és a lusták… Olyan adekvát
ezen a túlhajszolt
Földkerekségen…
Gyufa sercen, Tyutyuka
(az unokámnak)
Ne nyeld az én füstömet,
hiszen több mint ezer kilométerrel
arrébb vagy, Budapesten,
gyufa sercen, Tyutyuka,
a szenvedésen parányi rés, Tyutyuka,
(hallom a rádióból, és a
lehallgató készülékekből)
a körülmények teszik az embert,
Tyutyuka,
(a pökhendi ÉN csak átlátszóan
falaz: Tyutyuka még csak
másfél éves, majd felnőtt korában
odaadom neki ezt a levelet,
addig tartogatom!)
A szkizofrén betétdala
Halihó, csudajó ez a tangó,
eligazodni rajta lehetetlen,
énnekem elferdült a tengelyem,
mint a Földgolyónak, azóta i-ázok,
mint egy csapdlecsacsi, aki feltüremlik,
(ha én liget volnék, százszorszéppel
hintenélek tele) így is jó, úgy is jó,
csapdlecsacsi,
visszhangzik Szkizofréniában,
ahol senki sem éli túl önnön halálát!
A Zudormegnemtámadási Szerződés
Aláírtad a
Zudormegnemtámadási
szerződést?
Én most jövök aláírni,
szerződés szerint,
hogy nehogy megint
kitörjön a forradalom,
ebben a puskaporos
hangulatban!
A kunok
Csupa Kunigunda
az egész Világ.
Ez széles vásznú filmen
kissé humoros.
(A megoldások évét
az idén tévedéssel
zárjuk, a Világvége
röhejes groteszkjével.)
A gondolatolvasó homályban
jönnek a kunok, én latin
vagyok, ólatin,
Róma mellől, az Ősapám,
(Oda jártam óvodába,
még őskoromban, összehúz
a mindenség nyűtt agya.)
végtére is együvé
tartozunk, mint a pondrók,
van, akinek merően
deviáns a nézete…
Regényrészlet
Nagyon rossz gyerek voltam.
Úgy kerültem át
a felnőtt korba, mint
Pilátus a Krédóba.
(Kinőtt rajtam
egy automata virágszirom.)
Azóta púposan járok,
mint egy csiga,
veszni hagyom
a púpos életet,
(még, néha, a púpomat
is elhagyom)
megijedek, hogy
kezdődik a vénkor,
(hiszen nem is voltam
fiatal, elvesztettem az
ellenőrzőmet) KILÁTSZIK
FELE ÉLETEM, lerágja
valami lepra, úgy a
közepe felé, ami most
hamis, EZ EGY RÉMREGÉNY,
hajnalodik vagy szür-
kül most már, az élet
elereszt maga mellett,
mint iskoláskorom, úgy kell
összevagdosni, mint egy
F I L M T E K E R C S E T…
A pokol órái
A pokol órái ketyegnek,
mint döglött verebek,
felnyílik egy másmilyen ég,
(csupa vekkeróra)
MAGA A SZÁMŰZÖTT IDŐ,
mint egy halálos útvesztő…
Leketyeg mostmár maga az élet,
nincs veszteni valója,
a felkurblizott mindenség
lejár egyszer, nincs mutatója,
a pokol tornácán idézőjelek
vesztegelnek a sötétben,
egy másmilyen égen,
egy másmilyen sötétben.
