Ës hullatom ēfelë a szavakat,
a gyököntës, a szű, a büggyös,
a kácsë, az isa, a mony, a bükkenő üdő
megkopik,
a domb, a rët, a dűlő és a Melegvápa
ēhomájosú, irgalmatlanú.
Hagyú a ház elűtt az a tű szöllő,
ës ēhāványú Mocsoja,
ez a szubvidëki vőgy.
Hókú az ēmekëp, amin mosmëg
látható azë, hogy szánkázni mejünk
mik ëppeg, s a havas Korgó ajján
Tomivā a Váradrú jött Amálkát a jëghideg
patakbú húzzuk kifelë. Vëletlenű e láccik.
Ētűnnek a januári
hó alá bészorút almák, pedig
ojan ëdes azóta se termett sehunse.
Ës mán ē se tom soróni, mi vót,
mē minden ēszökik tüllem,
bé, béfelë, a legbēső szobába,
ahun az összes emlëk rendre lehunnya a szemit,
ës közbe hangjaim a gazbénőtte
ösvënyekre tërnek. Fē-fēvillan mëg
hun itt, hun ott ëgy-ëgy darab dinszóaranykű,
alól a főd, felette víz.
***
És hullatom elfelé
És hullatom elfelé a szavakat, a gyököntës1, a szű2, a büggyös3, a kácsë4, az isa5, a mony6, a bükkenő üdő7 megkopik, a domb, a rét, a dűlő és a Melegvápa8 elhomályosul, irgalmatlanul.
Hagyul9 a ház előtt az a tő szőlő, és elhalványul Mocsolya, ez a szubvidéki10 völgy.
Hókul11 az elmekép, amin most még látható azért, hogy szánkázni megyünk mi éppen, s a havas Korgó aljában Tomival a Váradról jött Amálkát a jéghideg patakból húzzuk kifelé. Véletlenül ez látszik.
Eltűnnek a januári hó alá beszorult almák, pedig olyan édes azóta se termett sehol se.
És már el se tudom sorolni, mi volt, mert minden elszökik tőlem, be, befele, a legbelső szobába, ahol az összes emlék rendre lehunyja a szemét, és közben hangjaim a gazbenőtte ösvényekre térnek. Fel-felvillan még hol itt, hol ott egy-egy darab dinszóaranykő12, alul a föld, fölötte víz.
1 elbóbiskolás
2 sző
3 buggyos
4 holdsarló
5 bizony
6 tojás
7 zökkenő idő
8 helynév, vizes kis völgy Mocsolya határában
9 színét veszti
10 szubvidék: ez nekem a vidéken túli vidéket jelenti
11 fakul
12 Az egyik mocsolyai patakban található, könnyen hasadó, csillámos kőfajta, amit kutak belsejének kirakására, illetve a savanyítandó kádas káposzta lenyomtatására használtak.
