1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

nem volt szabad

és két sörtől már az asztal alatt

a feje meg a szemben ülő ajkán függve

nem volt szabad

mert ha bort ivott rászakadt az ég

soha semmit nem lépett túl

de mintha lapátra taposott volna

úgy kólintotta fejbe a felismerés

esténként a takaró alatt

dombokon gurult le félve

fejében vibráló képekkel nyúlt magához

recsegő ütemekre lihegett

izomláza elmúlt ahogy tüdejében

képzelt zöld füst kavargott

párnája sarkát harapva forgatta nyelvét

filmzenéje éjszakai üvöltés volt

fülében dugó orrában mosóporillat

gunyoros röhögések rázták fel

és elmeneküléseiből virradt

a szerelemben ott a szer

a véráramban ára van a vérnek

ha nem tudod mit tolj a nadrágot le

vagy bármit amitől félnek

mi érdekes abban

aki megálljt parancsol

és az üveg aljára is csak kívülről néz

ez a parancs: mozgás ösztönzés jutalom

meg egy kis méz

még a dopamint is csak szárazon szereti

talán kicsit megsózva

nem volt szabad

mert nem húzta meg

négyszer a pálinkásüveget

tizedik unszolásra sem

nincs érdekes abban

aki még részeg sem tud lenni

nem próbálta nem húz nem tol

semmit se föl se le

szédült tekintetét elnyeli a föld

kapart sírjára benzint öntenek

kéjes józanságba burkolt csontjai

a szabadság füstjébe vesznek

és mindenki röhög a lángok felett

Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron, a BBTE magyar szakán mesterizik másodéven, és nem csak szubkultúrákkal foglalkozik.